Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 11. kedd (173. szám) - Az általános közigazgatási rendtartásról, valamint A közigazgatási perrendtartásról szóló törvényjavaslatok együttes általános vitájának megkezdése - DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
844 olyan hátté rrel, mint a civiljogi vagy büntetőjogi bíráskodásunk. Nem tudunk hivatkozni olyan határozatokra, mint például Franciaországban a Blancoügy vagy a Fleuretteügy, de nem rendelkezünk olyan gyökerekkel sem, mint a második világháború után újraéledő német kö zigazgatási bíráskodási joggyakorlat. Magyarországon a kommunistaszocialista időszak megtörte a közjogi bíráskodás hagyományait, az 1949 előtti joggyakorlat elenyészett, mindent újra kellett kezdeni 1991ben. Ez is oka annak, hogy a jogászok gyakran lenéz ték a közigazgatási jogot, nem volt vonzó a közjoggal való foglalatosság. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézménye révén nagyban hozzá tud járulni a közjogi kultúra fejlesztéséhez. A jogalkotó a közigazg atási bírósági utat 1991ben az Alkotmánybíróság határozata alapján szélesítette ki. Az 1991ben kialakított rendszer alapvető jellemzőit tekintve a mai napig fennáll, miközben a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló 1991. évi XXVI. törvény csak ideiglenes jelleggel nyitotta meg a közigazgatási bírói utat. Ahogy Balsai István is hangsúlyozta akkori expozéjában, a fokozatosság és az anyagiak szűkössége eredményezte azt, hogy csak a hatósági határozatokkal szemben nyitot ták meg a bírói utat, és nem hozták létre az önálló közigazgatási bíráskodást. 1991 óta számos szervezeti változtatást láthattunk, a közigazgatási perek különböző fórumokhoz lettek telepítve, állandóságról az elmúlt 25 évben nem nagyon beszélhetünk. Álland óságról a közigazgatási jog területén sem beszélhetünk, a közigazgatás eszközrendszere, akárcsak szervezetrendszere és működése hatalmas változásokon esett át. A változásokra is tekintettel szükséges a közigazgatási eljárásjog és perjog megújítása. A két b enyújtott javaslat által szabályozott terület, a közigazgatási hatósági eljárásjog, illetve a közigazgatási perjog két, egymással szorosan összefüggő, szintézist alkotó szabályrendszer. Egymást kiegészítve működnek, egyben alkotják a jogvédelmi hálót, mikö zben jellegükben különböznek, hatással is vannak egymásra, egyfajta egyensúlyi helyzetben állnak. Egyrészt fontos hangsúlyozni, hogy a közigazgatási hatósági eljárás nem pusztán a közigazgatási per elé kapcsolt előkészítő eljárás, és ugyanígy fordítva, a k özigazgatási per sem egyfajta másod- vagy harmadfokú eljárás. Ugyanakkor egymásutániságukból következően hatnak egymásra, időbeli egységet is képeznek, így teljesen nem függetleníthetők egymástól. A közigazgatási eljárási szabályok egyfajta előrehozott jog védelmet biztosítanak azáltal, hogy előírnak számos, a jogállamiság és a jogbiztonság elvéből fakadó eljárási garanciát. Ezt kiegészítve, a közigazgatási perjog látja el az utólagos jogvédelmet. Ez utóbbi egyben alakítja és védi is a közigazgatási eljárásj ogot, visszahat arra, többek között az említett eljárási garanciákra. Így együtt, egységükben képeznek egy teljes, koherens jogvédelmi rendszert. (13.40) Az összefonódás további bizonyítéka az időszerűség követelménye, amit mindkét eljárás során szem előtt kell tartani. Az érdek, ami az ügyek gyors lezárásához fűződik, összeköti a közigazgatási eljárást és a közigazgatási pert egymással, hiszen ezt csak együttesen tudják biztosítani. Látható tehát, hogy a két eljárásjog mind különkülön, mind együttesen gar anciális és alapvető jelentőségű az állampolgárok hatékony jogvédelmének biztosítása tekintetében. A fenti jellemzőket, a különállás és összefonódás együttes jelenlétét figyelembe véve, a kodifikációt erre tekintettel kellett megvalósítani. Közigazgatási b íráskodás hiányában a második világháborút követően a hatósági eljárásjog próbálta biztosítani a közigazgatással szembeni jogvédelmet, a hangsúly a közigazgatási eljárási szabályokra tevődött. 1991 után igen lassan kezdtek a hangsúlyok eltolódni. Mára elju tottunk oda, hogy egy új egyensúlyi helyzetet kell teremteni a két eljárásrend között. Ezért párhuzamosan folyt a két törvényjavaslat kidolgozása, ezzel biztosítva a hézagmentes jogvédelmet lehetővé tevő eljárási szabályok kidolgozását, valamint a koherenc iát. Az Ákr. és a Kp. együttesen, rendszerszerűen megújítva, paradigmatikus változásokkal biztosítja a közigazgatás törvényes működését és az ügyfelek tisztességes eljáráshoz való jogának érvényesülését.
