Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 12. hétfő (165. szám) - Ikotity István (LMP) - a miniszterelnökhöz - „A pedagógusok rájöttek már, hogy becsapja őket a kormány, kiket akarnak még megtéveszteni?” címmel - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP): - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter:
84 bizottság és a parlament plenáris ülése alkalmas ilyen kérdések megvitatására, és tudom, hogy több alkalommal megtették ezt. Eszközviták mindig lesznek, mert az állami fönntartá ssal - mint minden fönntartói felelősséggel együtt - járnak nehézségek és kihívások. Az a kérdés, hogy a célban egyetértünke. Képviselő úr, engem egy dolog aggaszt igazából az oktatásügyben, és amit én számonkérek a tárcán, az nem az, amit ön számonkér, h anem az ezzel az egy problémával kapcsolatos lépéshiány: 2004 óta Magyarországon a magyar diákok kompetenciamérésének eredményei nemzetközi összehasonlításban folyamatosan romlanak. (18.40) Hat évvel a 2010es kormányváltás után most ott tartunk, hogy talá n tisztázódott a fenntartói szervezet, és az állam megkezdte az intézmények fenntartását. Egy lelkiismeretes parlamenti képviselő számára persze fontos a pedagógusok sorsa, fontosak a különböző eszközviták, fontosak a különböző béremelési kérdések, de mégi scsak az legyen a legfontosabb mindannyiunk számára, hogy a gyerekeink mit tudnak, és ebben, ennek a megváltoztatásában érdemi előrelépés az én megítélésem szerint még nem történt. Nagyon fontos kérdés, hogy mit tanítunk. Ahhoz látok bátorságot, hogy minde nki beleírjon a tankönyvekbe és a tanmenetbe, és abban, hogy mit tanítsunk, de hogy olyan ember legyen Magyarországon, aki meg meri azt mondani, hogy mit nem kell tanítani, és mi az a tudás, amire a XXI. században szükség van, ilyen emberrel még nem nagyon találkoztam. Tehát az első kérdésére az a válaszom, hogy a tananyag tömörítésének a problematikája nagyon összetett szakmai kérdés. Óriási felelősség lenne azt megmondani, hogy 3540 év után - ennyi ideje ugyanis egyformán tanítják Magyarországon a matema tikát, de lehet, hogy 50 éve az általános iskolában és a gimnáziumban - hogyan kell másképp tanítani ahhoz, hogy a kompetenciaeredményekben például ennek látszatja legyen. Vagy a nyelvtanoktatást hogyan kell megváltoztatni? Én ezt hiányolom igazából az okt atásból. Természetesen megpróbálok majd röviden az ön kérdéseire egy percben válaszolni. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm szépen a miniszter úr válaszát. Viszonválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. IKOTITY ISTVÁN ( LMP ): Köszönöm, eln ök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kérdéseket vetett föl, most azonban nem én vagyok a válaszadó, hanem én vagyok, aki a kérdéseket fölteszi. Azt gondolom, hogy az a folyamat - és nyilván nem az ön szakterülete ez kifejezetten , ezért rámutatnék sokkal szélese bb, sokkal nagyobb problémákra is: nem ezt a három problémát hajtom akkor be önön, hogy ezeket megválaszolja, hogy miért itt tartunk. Azt látom, hogy önök nagyon sokat szidták a korábbi kormányzatokat, és azt is mondták rájuk, hogy népbutítás az, amit csin álnak. Azt kell látni - én határozottan így látom , hogy az a folyamat, ami jelen pillanatban történik a magyar közoktatásban, látszólag megemelik az intézmények presztízsét, átnevezik szakgimnáziummá a szakközépiskolákat, és ehhez hasonlók, azonban mögöt te kiüresednek a tartalmak. Amellett, hogy nagy mennyiségű óra, nagyon nagy terhelés van a diákokon, ennek ellenére egyre alacsonyabb a képzettség, és erre mondjuk mi azt, hogy ez bizony sajnos népbutítás, ezen kellene változtatni. (Az elnök a csengő megko cogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És például úgy, ahogy ön is mondta, igen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Viszonválasz illeti meg a miniszter urat. Miniszter úr, öné a szó. LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter : Megértem az ellenzéki kritikákat, és ez, úgy gondolom, olyan vita lesz, ami évtizedeken keresztül fogja meghatározni minden kormány és minden ellenzéki törvényhozás viszonyát.
