Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 27. kedd (170. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vita - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
574 fogva tartottak számára, és ilyen szempontból a módosítás egy racionális szempont. Persze eleve érdekes szempontrendszer, hogy a bérekhez igazodik a kártalanítási koncepció, mivel az nem is a kiesett munkabért kívánja pótolni, illetve kompenzálni. Mindenesetre, ha az átlagos fenti kártalanítási összeget vesszük alapul, és a már említett, az alapvető emberi jogokat sértő elhelyezési körülmények között elhelyezett 5755 fővel számolunk, akko r is jóval kevesebb, mint ha az Emberi Jogok Európai Bírósága minden ügyben elmarasztalná az államot, és lényegesen hatékonyabb megoldást jelenthet. Tehát itt elsősorban nyilván egy tisztán költségvetési kérdésről van szó, és nem a nemzetközi jogi köteleze ttségeinknek maradéktalan betartása a vezérlőcsillag, illetve nem is a humánusabb fogvatartási körülmények, hiszen a kormánytöbbség értelmetlenül szigorú büntetőpolitikája semmilyen szempontból nem humánus, és pont az ilyen jellegű büntetőpolitikai eljárás i rendszer az, ami a mostani túlzsúfoltságot és feladatelláthatatlanságot okozza, ami többek között megjelenik az ilyen jellegű módosító indítványokban is. Itt beszélhetünk a büntetőpolitika kritikájáról, ami önmagában a fogvatartási körülmények elégtelens égét teremti, hiszen ez az egyik fő okozója, központban a szabadságelvonással. A Helsinki Bizottság javaslatából nagyon sok minden megszívlelendő lenne, gyakorlatilag ez az interneten is elérhető, közérdekű adat, és külön érdemes, ha az előterjesztő nemcsa k jogi szempontokat, hanem gyakorlati szempontokat is megvalósít. Ezt azért tartom indokoltnak megjegyezni, mert konzultálva olyan szakemberekkel, akik a büntetésvégrehajtásban dolgoznak, az első, ami felmerül az ilyen jogalkotás kapcsán - és ezt konkréta n államtitkár úrtól kérdezem is , hogy hány büntetésvégrehajtási vezetővel lett leegyeztetve ez a jogszabálymódosító csomag, mert nem tudom, ilyen szempontból mennyire jogosak a kritikák, hogy nem nagyon gyakorlatias ez, és néhány esetben jó lenne, ha a mindennapi problémákra jobban reagálna. Jelen pillanatban - nézzék el nekem, ha valamit nem pontosan fogalmazok - alapvetően rengeteg gondot okoz az, hogy az elzárásban nagyonnagyon sok olyan, akár a rendőrség által kiszabható 24 napos szabadságvesztésn ek van tere, amely teljesen indokolatlan lehet, és indokolatlan költségeket ró az adófizetőkre. Vannak olyan esetek, ahol ezekből a kétnapos rendőrségi elzárásokból már 170 napos elzárás van, és ezeknek az őrizeteseknek, vagy nem tudom, mi a szakszó, fogva tartottaknak az ellátási rendszere szintén a közteherre ró komoly költségeket. Jelen pillanatban, amit leülnek vagy amit végrehajtanak, az nagyjából 500 forinttól 1000 forintig terjed, többségében már 1000 forint, miközben a napi ellátásuk 8 ezer forintba kerül, és emellé jön az 1600 forintos kifizetés, tehát az ezer forintos kár valójában megsokszorozódik az adófizetők részére. Nyilvánvalóan ennek egy hatékonyabb megoldása vagy olyan megoldása, amit esetleg házi őrizetben lehetne eltölteni, az lényegesen p raktikusabb lenne, mert a pénzbüntetés és a szabálysértési eljárásokban az ilyen jellegű fogva tartás nem biztos, hogy produktív, sőt nagyon sok esetben a társadalom számára esetleg káros. Azok a gyakorlati eljárások, amelyek megjelennek, hogy gyakorlatila g ötszöri étkezést kell biztosítani, kétszer meleg főtt ételt, ez nagyon sok esetben nem a megvalósíthatóság szempontjából kérdéses, hanem azért, mert olyan szolgáltatásokat vagy olyan ellátást biztosítunk fogvatartottaknak, amit otthon soha nem kapott meg , és ebből adódóan a költségeket növeli, miközben a megtermelhető javak, amiket a fogva tartása közben tud, nem érik el ennek a költségeit. Hadd mondjak el egy példát, és bocsásson meg, nem szeretnék híreszteléssel pletykát terjeszteni, fogalmam nincs, hog y mennyire lett általános a büntetésvégrehajtási intézetekben a mobiltelefonos szolgáltatások vagy alkalmazások elterjedése, hogy a büntetésüket töltő fogvatartottaknak mobiltelefonszolgáltatást kell biztosítani. A rossznyelvek azt mondják, hogy az egyik miniszternek, aki belüggyel foglalkozik, a családtagjai érdekeltek abban, hogy ezek a mobilszolgáltatások megjelenjenek, de az biztos, hogy van olyan büntetésvégrehajtási intézet, ahol az első időszakban már több mint kétszáz ilyen telefon tűnt el. Ennek a gyakorlati számontartása, adminisztrációja teljes mértékben pluszterheket ró az egész rendszer működésére.
