Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 27. kedd (170. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vita - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
575 Azért kell még erről beszélni, mert jelen pillanatban a büntetésvégrehajtás túlterheltsége alapvetően igényli azt, hogy ha ilyen marad a Btk., és ezzel a nem javító szándékú, hanem szankcionáló szándékú büntetésvégrehajtási szemlélettel működik tovább a kormány, akkor indokolt is lesz annak a további nyolc börtönnek az építése, ami, ha jól tudjuk, talán már el is kezdődött, de legalábbis van rá ko rmányzati döntés. Ugyanakkor sehol nem látszódik a magyar oktatási rendszerben, hogy a büntetésvégrehajtásban dolgozó szakemberek képzése hogy áll. S a dolgozókat már most is azzal riogatják, hogy szerte az országban szét lesznek vezényelve, hogy kiképezz enek új embereket, mert nem lesz megfelelő háttér, hogy ott kik is dolgozzanak. Ezek a gyakorlati problémák jó néhány esetben mindennap megjelennek. Megint azt mondhatom, hogy vannak a kezdeményezésben jók, a büntetésvégrehajtási szakemberek azt mondják, hogy a reintegrációs őrizet alapvetően jó lehet, tehát az, hogy az utolsó hat hónapban lábbilinccsel hazaengedik, ha jól értem, ugyanakkor meg nagyon sok esetben a sokkal enyhébb büntetésekből a havi kétszeri hazaengedés aránytalanul súlyosabb, mint a rein tegrációs folyamat. Tehát ezek harmonizációja és mértékletessége indokolt lenne, hogy jobban figyelembe legyen véve. A társadalmi kötődéssel kapcsolatos törekvések szintén dicséretesek, az jó irány lehet és segíthet, ugyanakkor a mindenáron történő fogva t artás mennyisége mindenképpen csökkentendő, mert a túlterheltséget nem fogja tudni a magyar társadalom tartósan bírni. Ami valószínűleg büntetésjogi elméleti kérdés, és önök a szakmájukból adódóan ehhez jobban értenek, az az összbüntetésbe foglalás kérdése , ami korábban egy jól működő rendszerként hozzájárult ahhoz, hogy elláthatóbbak legyenek a büntetésvégrehajtási feladatok. Most egy komoly korlátozással gyakorlatilag egymást követik a büntetésvégrehajtási tételek, ami azt jelenti, hogy ugyanaz a magáns zemély egymás után kerülhet sorozatosan az ítéletek miatt úgy fogva tartásra, hogy már hosszú ideje benne van a rendszerben, tehát igazából nem kapja meg az esélyt arra, hogy bebizonyítsa, hogy a társadalomba való beilleszkedése megtörténhet. 2010 óta a bí ráknak az ítélet kiszabásakor a büntetési tétel középméretéből kell kiindulni, ez alapján jelentősen szigorúbb, hosszabb szabadságelvonással járó ítéletek születnek, mint korábban, olyan esetekben is a törvény erejénél fogva, ahol a bírók mozgástere a bünt ethetés egyénisítésében racionális lenne. (19.00) Ezeknek az újragondolása nyilvánvalóan a Btk.t érinti és nem a büntetésvégrehajtást. De ezek, ugye, kéz a kézben járnak, ebből adódóan jó lenne, ha ezeket párhuzamban lehetne átgondolni. Nagy hibának tűni k a szabadságelvonással nem járó szankciók megléte, ha nem alkalmazzák azokat. Sőt, a szabálysértéseknél kiszabott elzárások száma is egyre jelentősebb, illetve 2013 óta létezik a kisebb bűncselekményekért is kiszabható büntetőjogi eljárás is. Mindezek öss zefoglalása még jó néhány kérdést vet fel, viszont az időkorlátom miatt, ha megengedik, akkor ezt egy külön felszólalásban fogom elmondani. Addig is türelmüket kérem, és köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm, elnök úr. ELNÖK : Köszönöm szé pen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Független képviselő nem tartózkodik a teremben, kétperces felszólalásra nem jelentkezett senki, tehát most további képviselői felszólalások következnek. Ezek sorában elsőként Staudt ké pviselő úr. Staudt Gábor, Jobbik, tessék! DR. STAUDT GÁBOR ( Jobbik ): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden, mert egy dolog elhangzott, és nem tudtam rá reagálni időszűke miatt. Ez az anyagyermek elhelyezés, ami elsőre és természetesen nagy vonala kban támogatható. Viszont úgy gondolom, nem került kellőképpen átgondolásra, hiszen az rendben van, hogy a gyermek szempontja legyen az első és az anyát a gyermekkel helyezzék el. Bár hozzáteszem, jó lett volna, ha az anya is a gyermek szempontjait nézi, m ielőtt bűnözésre adja a fejét.
