Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. december 12. hétfő (197. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP):
3583 belügyminisztériumi államtitkár, POGÁCSÁS TIBOR államtitkár, BALOG ZOLTÁN emberi erőforrások minisztere, CZIBERE KÁROLY államtitkár, DR. ÓNODISZŰCS ZOLTÁN GUSZTÁV államtitkár, DR. RÉTVÁRI BENCE államtit kár, DR. SEMJÉN ZSOLT tárca nélküli miniszter. ==================================== Az Országgyűlés őszi ülésszakának 32. ülésnapja 2016. december 12én, hétfőn (10.38 óra - Elnök: Kövér László Jegyzők: Móring József Attila és Szávay István) Az ülésnap megnyitása ELNÖK : (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Ház! Az Országgyűlés őszi ülé sszakának 32. ülésnapját megnyitom . Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Móring József Attila és Szávay István jegyző urak lesznek a segítségemre. Köszöntöm kedves vendégeinket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Napirend előtti felszólalók: Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Semjén Zsolt, a KDNP részéről, képviselői minőségében: „Boldog IV. Károly király” címmel. Képviselő úré a szó. DR. SEMJÉN ZSOLT ( KDNP ): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! December 30án lesz száz éve, hogy ünnepi díszbe öltözött a főváros. Negyvenkilenc év után újra koronázásnak adott otthont a Budavári Nagyboldogasszonytemplom. A szertartást Csernoch János hercegprím ás vezette, és Tisza Istvánnal, a nádorhelyettes miniszterelnökkel tették a király fejére Szent István koronáját. Majd az egész templom hosszan éltette a királyt, és először hangzott fel koronázáskor a magyar himnusz. De ez a koronázás nem az arisztokrácia kiváltsága volt, itt az egész ország ünnepelt. Móricz Zsigmond így írt erről a másnapi Pesti Hírlapban: „Sűrű sorfalat álltak a Mátyás templom és a palota között a székely, a harisnyás góbé, meg az aranyrezgős, búzatoklászos, bokrétás kalapú abauji; a s zabolcsi magyar lobogós gatyában, és a borsodi palóc szironyos bundájában. Kimondhatatlan szeretettel legeltették a szemüket a levente királyon, aki emberül kiszabta Szent István pallósával a négy vágást. Vidám szívű király, mondta egy alföldi bölcs egy br onzszobor méltóságos komolyságával. E békét köt, ha csak lehetséges, mert ennek nincsen a szívében semmi háborúság.” Akkor már két éve dúlt a véres háború. Károly király volt az egyetlen uralkodó, aki őszintén akarta a békét, és - minden kockázatot vállalv a - tett is érte. Mégpedig rögtön a trónra lépését követően, akkor, amikor a Monarchia csapatai még előnyösebb helyzetben voltak. A lapok keleten Mackensen tábornok diadalmas előretöréséről számoltak be, és a nyugati fronton is folyamatos sikerekről olvash attunk. De megértésre sem a szövetségesnél, sem az ellenségnél nem talált, még saját környezetéből is elárulták. Igaz, akkor még nem látszott, hogy az OsztrákMagyar Monarchia feldarabolásának terve már a háború előtt megszületett a későbbi győztesek fejéb en.
