Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 29. kedd (192. szám) - A férfiak 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulási lehetőségének biztosítása című politikai vita - ELNÖK: - SNEIDER TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3157 Engedjék meg, hogy a pénzügyi k érdésre hadd térjek rá! Voltak olyan eszement számok, amikkel vagdalkoztak még az elején, még 1300 milliárd volt a legmagasabb összeg, amikor azt mondták, hogy ekkora költségvetési kihatása lesz ennek a történetnek. Aztán már kicsit visszafogtak, volt már egy reálisabb a Pénzügyminisztériumtól, már 200 milliárdnál tartottak éves szinten, hogyha majd az egész rendszer működik. Azt kell mondanom, hogy ők már közelítettek a valósághoz, hogyha a pénzügyi adatokat nézzük, de valójában ez ennél jóval alacsonyabb a mi számításaink szerint, ez mostani helyzetben 160 milliárd forintot sem jelentene, hogyha már az egész program működne. De a Jobbik nem úgy kívánja ezt a programot bevezetni, hogy azonnal és egy csapásra, hanem úgy, ahogy önök nagyon helyesen a nők eset ében négy éven keresztül folyamatosan bevezették. Ennek köszönhetően ez a költség majd valamikor négy év múlva jelenik meg. Soke ez a pénz vagy kevés, mondjuk, az a 35 milliárd, amit az első évben erre kell költeni, vagy majd később a másik összeg? Kérem szépen, a szociális hozzájárulási adó, amely - mondom - nyugdíjjárulék lenne, ennek az összege két év alatt, az utóbbi két év alatt 470 milliárd forinttal növekedett. Ebből 35 milliárdot kifizetni rettenetes dolog lett volna? És majd négy év múlva, amikor már lehet, hogy már 1200 milliárd forinttal lesz több a kasszában, abból kifizetni 160 milliárd forintot rettenetes dolog lenne? Ezért nem értem én egyébként a Fidesz hozzáállását, most azon kívül, ami most éppen itt történik, amúgy en bloc, hogy egy visz onylag kis költséggel járó és nagyon fontos kérdést miért nem oldanak meg. Százezrekről van szó, akik szenvednek ennek a következményeitől. És akkor nem beszéltem azokról a költségcsökkentő tényezőkről, amelyek nagyon fontosak. Egyrészt nyilvánvalóan, ha v alaki nyugdíjba megy idősebb korban a piacról, ahol a fiatalok munkanélkülisége még mindig sokkal magasabb jelen pillanatban is, 13,6 százalék, a helyére bekerülhet valaki és dolgozhat. Másrészt a fiatalok álláskeresési járuléka ezáltal kevesebb lenne, mer t kevesebb lenne a munkanélküli köztük. De ugyanez érvényes az idősebbek esetében is: csökkenne az álláskeresési járulék. Na de , nézzünk egy ennél sokkal nagyobb tételt, nézzük azt a sok tízezer, közmunkán dolgozó volt mentőst, sofőrt, tűzoltót, bányászt, vagy lehetne még sorolni, nem is tudom, hányféle szakmát, akiknek a szakmai karrierjük vége az lett, hogy nekik fát kell vágniuk a településen - és ez még a jobbik eset , vagy éppenséggel az árkot kell takarítaniuk. (17.20) Mentősök, tűzoltók, hadd ne sor oljam ezeket a szakmákat. Önök ezeknek a szakmáknak azt üzenik, hogy fiúk, dolgozzatok 5055 éves korotokig, mentsétek az embereket, a legáldozatosabb munkát végezzétek, rendkívül alacsony bérért! Mert ezért majd a jutalmatok az lesz, hogy mikor már meg va gytok rokkanva, de még nem mehettek el rokkantságira, mert olyan mértékben még nem vagytok megrokkanva, akkor, kérem szépen, mehettek árkot takarítani közmunkásként negyvenvalahányezer forintért, 53 ezer forintért jelen pillanatban, és ennek köszönhetően olyan alacsony lesz a nyugdíjatok, hogy abból élni nem fogtok. Ez a mai magyar valóság! Erről jönnek sorra a panaszok, amit vég nélkül lehetne folytatni. És engedjék meg, hogy tényleg csak nagyon röviden egy kis szünetet tartva mondandómban azért mégis hár om levelet felolvassak önöknek, három rövidke kis levelet, hogy hogyan élik meg az emberek ezt az egész kérdést ma Magyarországon. Első levél, idézem: „Jelenleg a ’melóból a koporsóba’ időt éljük. Emberek ezrei meghalnak úgy, hogy nyugdíjukat meg sem érik. Elmúltam 56 éves, nem tudok unokázni, a gyermekeimnek segíteni. Elfáradtam, és dolgoznom kell. De ha a nagyszülők be tudnának segíteni, a fiatalok több gyermeket vállalnának, mert jobban tudnának támogatni fiatalokat a nyugdíjas szülők. Ha másban nem, akk or abban, hogy vigyáznak a gyerekekre, míg a szülők dolgoznak.” Nézzünk egy másik rövid idézetet: „Apukám 45 év munkaviszonnyal nem mehet el, mert csak 62 éves, fizikálisan kivan, beteg anyukám ugyanaz, 36 éve van. A plusz 4 évet, amit a vegyiparban eltölt ött időért kapott volna, elvették - ugye, ezt tudjuk jól , két nyaki gerincsérvvel dolgozik 60 évesen, és még 4 éve van hátra a nyugdíjig”.
