Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 29. kedd (192. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatás helyzetéről? című politikai vita - ELNÖK: - DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3077 egyébként a különbsége k nagyok, akkor ezt ki tudja egyenlíteni, azt gondolom, ez pont abba az irányba hat, hogy hogyan lehet ezt a különbséget csökkenteni. Itt mód van arra, hogy a tankerület különböző iskolái között különböző koordinációs tevékenységet végezzen, forrásokat cso portosítson át, pedagógusokat csoportosítson át, olyan struktúrákat hozzon létre, ahol mondjuk, elkezdődik egy iskola szegregálttá válása, akkor ott rögtön be tudjunk avatkozni. Ez egy lényegesen sikeresebb struktúrát jelent, mint akár a központi irányítás , vagy mint az önkormányzati irányítás, hiszen itt egy kézben van, tehát egy kézben, közel van az iskolákhoz az a fajta beavatkozási lehetőség, ami pont ezeket a folyamatokat tudja kezelni. Az esélyteremtés: igen, valóban erről van szó, tehát jó oktatást k ell tudni biztosítani, persze sokfajta módja lehet. Az, hogy a gyereket kiemelni a családjából, azt gondolom, erről a vélemények azért erőteljesen megoszlanak, erre vannak negatív külföldi példák, meg vannak pozitív külföldi példák is, de egy dolog biztos, hogy például a kisgyermekkori nevelés korai megkezdése, a kötelező óvodáztatás, azok pontosan ezeket az ügyeket tudják, én azt gondolom, hogy jól kezelni. Idetartozik a Gondoskodó Kollégiumi Hálózat, idetartoznak a tehetségkutató programok, amik valóban e bben az irányban hatnak. Az egy másik kérdés, hogy ezt milyen szervezeti formában kell tenni, hogy ez bentlakásos iskola legyene. Én azt gondolom, hogy jó oktatást kell biztosítani, el kell kerülni azt, hogy az megtörténjen, amire utalt a képviselő asszon y, és akkor ezzel a helyzettel sok mindent lehet kezdeni. A tankönyvpiacnál, hogy 3700ról 3400ra csökkent a rendelhető könyvek száma, de ezek között különböző darabszámú könyvek szerepelnek. Tehát nyilván vannak a nagyon nagy darabszámú könyvek és a kis darabszámúak. Az egyébként, hogy a tankönyvpiac hogyan konszolidálódott, itt 3 milliárd forinttal kevesebbet fizetnek a családok azokért a tankönyvekért, mint az átalakítás előtt, én azt gondolom, ez a fontos dolog, az, hogy ennek a költségét kézben lehet tartani. Abban persze egyetértünk, hogy a tankönyv legyen jó, ha nem jó, akkor meg kell javítani, tehát ez mindenképpen így van. Az, hogy a számossága milyen, azt gondolom, az, hogy van választék, az nem egy feltétlenül nagy baj. Itt ezt ha a darabszámmal súlyozzuk, akkor ez a szám egészen mást mutat, tehát itt erre utalt a KELLO igazgatója. Az, hogy az önkormányzatok államosítása, az önkormányzatnak nincs lehetősége rálátni az iskolák működésére: én azt gondolom, hogy pont azon a tankerületi tanácson keres ztül tudnak lényegesen jobban rálátni, mint a mostani állapotban. Ha az iskola működésére való rálátás azt jelenti, hogy ki tudjuk fizetni a gázszámlát meg a villanyszámlát, akkor régen rossz, tehát nem ez a fontos dolog, hanem hogy valóban tudjanak megfog almazni az iskola számára különböző ügyeket, és pont az ilyen folyamatokat, ami a szegregáció megkezdődése, ezeket el tudjuk kerülni. Ezért fontos ez a tankerületi tanács, és szerintem lényegesen fontosabb, mint egy önkormányzatnak az adott iskolára való h atása, egyszerűen az esélyeink növekednek. Az iskolaigazgató szerepére pedig senki soha nem mondta azt, hogy az iskolaigazgató nem a főnöke az iskolának, ő kell legyen a főnöke. Az fontos viszont, hogy ezt a funkcióját el is lássa, és ehhez meg kell tenni mindent, hogy ezt valóban el tudja látni. Egy sajátos helyzetben van az iskolaigazgató, egyik oldalról az iskola közössége egy olyan közösség, amelyik szakmai ügyekben kell hogy döntést hozzon, viszont az iskolaigazgató meg utána létre tudja ezt hozni, vag y tudja ezt lebonyolítani. Ez egy ilyen sajátos szerep, ez különbözteti meg egy vállalattól, ahol ezek máshogy működnek. Ebben az iskolaigazgatót segíteni kell, főleg képzéssel kell segíteni, más formában, mint ahogy egyébként ez eddig történt. Ikotity kép viselő úrra csak röviden reagálva, tehát a kompetenciafejlesztés: én azt gondolom, az a cél, hogy kompetenciával rendelkezzenek a gyerekek. Ez jelent nyilvánvalóan lexikális tudást és jelent képességet, készséget, az, hogy ennek milyen az aránya, ez meg az ért eléggé változik. Vannak olyan oktatási rendszerek, ahol a készség, képességfejlesztésre helyeztünk túlzottan nagy hangsúlyt, aztán utána rájöttünk arra, hogy tulajdonképpen tudás, tehát lexikális tudás nélkül bizonyos ügyek sérülnek, aztán visszatértü nk.
