Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 29. kedd (192. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatás helyzetéről? című politikai vita - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3069 A konkrét sza kmai kérdésekre rátérve, a KLIK és a fenntartás kérdése, amely talán az egyik legfontosabb kérdés. Alapvetően finanszírozási indokokkal próbálták alátámasztani az államosítás indokoltságát, azt mondták, hogy mivel az önkormányzatok nagyon szétaprózódottak és nagyon különböző az önkormányzatok gazdasági teherbírása, ezért van szükség egy egységes finanszírozásra az állami fenntartásba vétellel kapcsolatban. Csakhogy egyrészt ezt a pénzt nem tették bele a rendszerbe, másrészt a különbségeket nem lehet kizáról ag pénzbeli juttatásokkal csökkenteni vagy kezelni. Éppen az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kötelékében készült el az a tanulmány, amely rámutatott arra, hogy a KLIK ebben a formában nem képes a különbségeket csökkenteni. Az állami fenntartásba vétel e bben a formában és önmagában nem fogja ezeket az óriási különbségeket csökkenteni. Államtitkár úr itt az expozéjában a legnagyobb természetességgel beszél arról, hogy az iskolaigazgatóknak munkáltatói jogokat kell adni, és meg kell adni a lehetőséget, hogy differenciálhassák az iskolában dolgozó pedagógusok munkáját. Csak amikor öt évvel ezelőtt a köznevelési törvény meghozásakor ugyanezzel érvelt az ellenzék, akkor meg lesöpörték ezt, és azt mondták, hogy ez a rendszer nem jól működik. Akkor nem ezt a szab ályozást hozták. Majd most megint, miután látják, hogy ez a helyzet tarthatatlan, most korrigálják ezt az intézkedésüket, a saját maguk által okozott károkat kell most az elmúlt években vagy egykét évben korrigálni. A KLIK esetében bizonyos tekintetben ez megtörtént, más tekintetben viszont tovább államosították a rendszert, mert eddig legalább a tárgyi eszközök biztosításával az önkormányzatoknak volt lehetősége a saját iskolájuk életébe betekintést nyerni, beleszólni. Most már erre sem lesz lehetőség. Te hát azzal, hogy a KLIKkel a fenntartást államosították, most pedig a működtetést is államosítják, így teljes egészében kizárják az önkormányzatokat a saját iskoláik életéből. (Dr. Hiller István: Így van!) Tehát ha úgy gondolkozik államtitkár úr, hogy maga az iskolaigazgató az, aki legjobban rálát az iskola életére és ezért a személyi kérdésekben döntést hozhat, akkor a politikai döntéshozó fenntartó kérdésében ugyanezen logika alapján az önkormányzat lenne az, amely sokkal jobban rálát az iskola életére, n em pedig a tankerületi vezető, akinek egyébként sok településnek több tucat iskolájára kell akár rálátnia. A következő meghatározó kérdés, amit érintenünk kell, a tankönyvpiac átalakítása. Itt nagyon sok különböző, színes és ilyen hitvitára hajazó példákat láthatunk a sajtóban, hogy egyegy tankönyvben mi a hibás, mi a nem hibás. De ha rendszerszinten próbáljuk meg áttekinteni a tankönyvpiacot, akkor szerintem, mondjuk, ha a Gazdasági Versenyhivatal és az Oktatási Hivatal adatait segítségül hívjuk, akkor kö zelebb jutunk a megoldáshoz. Az átalakítást megelőzően a Gazdasági Versenyhivatal adatai alapján a tankönyvpiac több mint kétharmadát négy jelentősebb kiadó uralta, a piac 90 százalékát pedig a tíz legnagyobb kiadó fedte le. Az egyes tankönyvek esetében, h a egyes tankönyveket veszünk figyelembe, akkor még nagyobb volt ennél a koncentráció. Azzal indokolták önök a tankönyvpiac átalakítását, hogy túl sok tankönyv van a piacon, túlburjánzottak, nincs szükség arra, hogy ennyi kiadvány közül választhassanak a pe dagógusok, és hogy itt piaci értékek dominálják ezt a piacot. Ha megnézzük a tankönyvpiac átalakulását 1990től 2012ig, akkor látjuk azt, hogy a kiadók tekintetében 142ről 52re apadt a kiadók száma az előbb említett időpontban, és a tankönyvjegyzékre ve tt kiadványok száma pedig 2011ben 3712 volt. Ezt önök nagyon soknak tartották, ezért rendkívül radikálisan nyúltak bele ebbe a rendszerbe. Miután átalakították a rendszert, a KELLO ügyvezető igazgatója közölte azt, hogy 3400féle tankönyvből lehet választ ani. Tehát ez az óriási átalakítás azt eredményezte, hogy mindössze 10 százalékkal csökkent a tankönyvlistán szereplő kiadványok száma és az aránya. Ha önök a 3700at annyira soknak tartották, hogy ilyen radikálisan kellett beavatkozni, karácsony előtt, eg y nap alatt áttolva a törvényt az Országgyűlésen, akkor miért 10 százalékos csökkenést értek el? Ellentmondásban áll a kettő. Ha az a koncepciójuk, hogy a 3700 sok, ezért nagyon radikálisan be kell avatkozni, akkor a 3400 meg miért nem sok?
