Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 29. kedd (192. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatás helyzetéről? című politikai vita - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3070 Ráadásul, a rég i rendszerben a tankönyvfelelős pedagógusok gyermekenként - szintén az Oktatási Hivatal adatai alapján - 720840 forint közötti összeget kaptak, ezt az új rendszerben pedig 300 forintra csökkentették, az első évben még 100 forint volt ráadásul. Tehát a tan könyvpiac átalakítása, ha a tankönyvek számát tekintjük, akkor nem hozott érdemi változást, mindössze 10 százalékos változást eredményezett. Azt kérdezném államtitkár úrtól e tekintetben, hogy ön szerint a tankönyvpiac átalakításával a magyar oktatási rend szer veszítette értéket. Az én meggyőződésem szerint igen. Nagyon sok értékes tankönyvet elveszített a magyar oktatási rendszer azáltal, hogy önök ilyen módon alakították át a rendszert. Meggyőződésem, hogy ez az értékvesztés elkerülhető lett volna. Elker ülhető lett volna az, hogy ezeket az értékes tankönyveket, amelyeket a mai napig visszasírnak a pedagógusok, visszasír a közoktatás, megmenthettük volna. Önök mégsem tették, nem figyeltek erre, hűbelebalázs módjára alakították át az egész piacot. Talán a l egfontosabb kérdéshez érkeztem el a felszólalásomban, az esélyteremtés kérdéséhez, az, hogy mi a koncepciónk azokkal a gyerekekkel, akik hátrányos helyzetben, halmozottan hátrányos helyzetben élnek, ilyen családokba születnek. Az ő arányuk Magyarország öt megyéjében az iskolába járó gyerekek között több mint 40 százalék. Óriási tömegről beszélünk tehát, akiknek nagyon gyorsan kellene valamilyen érdemi megoldást nyújtani. Teljesen világos az önök koncepciója: 16 évre szállították le a tankötelezettségi korha tárt, és 16 évben határozták meg azt az életkort, amikor a közmunkába be lehet lépni. Ez egy világos koncepció. 16 évesen valaki elhagyhatja az iskolát, és elkezdhet a közmunkában dolgozni. Csakhogy, államtitkár úr, ez egy zsákutca. Ez nem fogja ezeket a g yerekeket kiemelni abból a nyomorból, amiben élnek. Ha önök ezt szeretnék, ez teljesen világos koncepció, csak nem jó sem nekik, sem Magyarországnak. Ez nem esélyteremtés, ez az esély elvétele. De megkérdezhetjük azt, hogy az oktatási rendszer miért eredmé nyezi azt, hogy tömegesen vannak olyan gyerekek, akik 16 éves korukban el akarják hagyni az iskolát. Mi itt és bizottsági ülésen annyira sokszor beszélünk arról, hogy a tanulás az egyetlen esély, minél hosszabban marad bent valaki az iskolarendszerben, ann ál nagyobb esélye lesz arra, hogy boldoguljon az életben, tisztességes munkabérhez jusson a későbbiekben. (10.40) Ők ezt miért nem tudják, az oktatási rendszer miért nem adja át nekik ezt a tudást, miért nem hozza őket arra a motivációs szintre, hogy 16 év esen ideális esetben minden magyar gyerek azt gondolja, hogy nekem tanulnom kell, én tanulni szeretnék, ezzel fogok előrébb jutni, benn szeretnék maradni az oktatási rendszerben, nem szeretnék közmunkás lenni? Mi történik ezekkel a gyerekekkel 6 évesen, 8 évesen, 10 évesen, 12 évesen? Miért nem foglalkozunk azzal, hogy motiváljuk őket a tanulásra, hogy mutassunk nekik egy olyan jövőképet, ami a tanuláson és a munkán alapul, ami után tisztességes bérhez fognak jutni? És nekünk az egyik megoldási javaslatunk erre a bentlakásos iskoláknak a rendszere. Mert nemcsak a gyermekeket kell motiválni, hanem az olyan gyermekeket, akiknél a szülők nem mutatják meg nekik ezt a példát, és soha nem találkoznak azzal az életmóddal, azzal a felfogással, hogy munkából él az em ber, amely a tanuláson alapszik, azoknak a gyerekeknek igenis jót tesz az, ha ezt a példát megmutatjuk nekik. Tudom, hogy ez egy nagyon érzékeny kérdés. Nagyon körültekintően kell ehhez a kérdéshez hozzányúlni, de nekem meggyőződésem a nemzetközi példák al apján is és a jelenleg Magyarországon önkéntesen működő bentlakásos iskolák példája alapján is, hogy ez hatékony lehet, és segíthet azoknak a gyerekeknek, akik ezzel a problémával küzdenek. És akárhányszor felvetem ezt a kérdést, mindig falakba ütközöm, me rt érdemi választ soha nem kaptam még erre a felvetésre. Nem mondják meg, hogy szakmailag ezzel mi a probléma, nem mondják meg, hogy milyen problémák lehetnek a finanszírozással, nincs erről a kérdésről szakmai vita Magyarországon. A halmozottan hátrányos helyzetű és hátrányos helyzetű gyerekek aránya pedig folyamatosan növekszik, a probléma egyre nagyobb.
