Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK:
2957 és a Fideszhez ezer szállal köthető kör tud ezekből részesülni, egy teljesen más szemlélet fog bennünket jellemezni, olyan módon, hogy ennek eredményeit a saját bőrükön érezzék a magyarok is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársaimat. Megadom a szót Schmuck Erzsébet frakcióvezető asszonynak, LMPképviselőcsoport. Parancsoljon! (16.10) SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy megjeg yzéssel kezdjem. Úgy látszik, hogy a kormánynak azért mégsem annyira fontos az európai uniós pénzek felhasználása, mint például a múlt héten a munkaerőhiány és a bérek kérdése, mert a múlt héten minden minisztérium államtitkára itt ült a teremben, és nemcs ak itt ültek, hanem részt is vettek a vitában. Pedig mi úgy gondoljuk, hogy az európai uniós pénzek felhasználása legalább annyira súlyos kérdés, mint a munkaerőhiány Magyarországon, hiszen a gazdasági növekedésnek az egyik fontos lába és fontos eleme, min t ahogy a gyakorlatból tudjuk, az európai uniós támogatások megléte, tehát egyáltalán nem mindegy az, hogy az ország mit kezd ezzel az összeggel. Mi azt gondoljuk, létfontosságú lenne, hogy a magyar gazdaság átállhasson egy fenntartható pályára, és ebben b izony az európai uniós támogatásnak nagyon komoly szerepe lehetne. Fontos az, hogy mindenki boldogulhasson, az ország jövedelmileg és területileg kiegyensúlyozottan fejlődjön, hogy a természeti erőforrásainkat megőrizve, saját erőforrásainkra alapozva hozh assunk létre egy jól működő gazdaságot és társadalmat. Ehhez képest, ahogyan látjuk, mind a tervezett felhasználás, mind a már futó projektek alapján azt kell mondanunk, hogy alapvetően hibás a rendszer. A töméntelen pénzt, a sok ezer milliárd forintot úgy akarja elkölteni a kormány, hogy nem sok fogalma van, mit akar elérni vele, és hogy hogyan akarja elérni. Leírt stratégiák és tervek ugyan vannak, de azok holt betűk, amikor a megvalósításhoz érünk. A tervek végrehajtására nincs meg a megfelelő intézményr endszer, visszacsatolás, szakmai háttér, így a fejlesztési program jelentős része lényegében sok esetben osztogatássá silányul, elvész az eredeti cél, pedig az országnak soha nem volt ilyen nagy lehetősége, ekkora mértékű és ilyen tartós külső forrása, ami vel érdemes lenne jól élni. Ehhez azonban alapvető változtatásokra lenne szükség. Szembe kellene nézni a problémákkal, és a gyökerüknél megragadni őket. A fő problémák, amire az LMP azt gondolja, hogy mindenképpen megoldást kellene találni, a következők: e lőször is a fejlesztési pénzek felhasználásának fő célja most nem a gazdaság és a társadalom helyzetének a javítása, hanem a saját érdekkör helyzetbe juttatása lett. A rendszer irányítóinak és döntéshozóinak legfőbb célja a zsákmányszerzés és a klientúraép ítés, ezért a konfliktusok nagy része is marakodás a koncon. A kormányzaton belül ugyanis annak erős a pozíciója, aki a források osztogatása révén több külső szereplőt tud magához kötni. A zsákmányszerzés és a klientúraépítés a célokat és az eszközöket is eltorzítja, a nagyprojektek, óriásberuházások felé tereli a forrásokat. Egyik legtisztább példa erre az úgynevezett közlekedésfejlesztés. A hazai közlekedési rendszerekben nagyon sok javítanivaló akad. Vannak köztük nagy forrásigényű infrastrukturális beru házások, például egy híd építése, de a legfontosabb mégis a kisebb elemek javítása, illetve a rendszer egészének működési változtatása lenne. A másik oldala a torzulásnak a nagy projektek szeretete, mára ugyanis az EUs források több mint felét kiemelt, cí mzett projektként kötik le. Az utak területén például óriási szükség lenne az alsóbbrendű utak hálózatának felújítására, hogy a vidék ne néptelenedjen el. Ennek forrásigénye 10 ezer milliárd forintos nagyságrendű, mégis azt látjuk, hogy Horn Gyula után 20 évvel is a méregdrága és a nemzetgazdaság szempontjából haszontalan autópályák épülnek csak azért, mert a sokból sokat lehet lopni, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése pedig az aktuális oligarchák gazdagításának fő eszköze. Korábban Simicska, most Més záros Lőrinc viszi haza azokat a közpénzeket (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!) , amiből rendes közlekedést lehetne csinálni.
