Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK:
2958 A zsákmányszerzés és klientúraépítés feltűnő példái százával sorakoznak. Az állami szinten szervezett korrupció az EUs forr ásoknál teljesedett ki leginkább, amint arra az LMP száznyi példát is hozott az elmúlt időszakban. Másodsorban a gazdaság és az állami szektor is alapvetően függővé vált az európai uniós forrásoktól. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a függést enyhíteni kellene é s nem erősíteni. Az állami szektorban ma lényegében nem létezik hazai forrású fejlesztés, mindent európai uniós forrásra állítanak át. Ez azt jelenti, hogy sokszor nem azt fejlesztik, amire szükség volna, hanem amire van pályázat. Természetesen itt van vis szacsatolás, olyasmit írnak ki, amire a minisztériumokból igény van, ám a rendszer így végtelenül bonyolódik. Ismert, hogy az oktatásban, az egészségügyben és a szociális szférában infrastrukturális beruházás már nincs európai uniós forrás nélkül, de sok t erületen már az alapvető működés is ettől függ. Az oktatási segédanyagok területén, a felnőttképzésben vagy a munkahelyteremtést ösztönző támogatásoknál például ez a helyzet; az NGM például 224 milliárd forintot kapott a GINOPból az „Út a munkaerőpiacra” nevű programra. Sajnos nemcsak az állami rendszer vált függővé a támogatásoktól. A hazai gazdaság egésze lényegében drogos lett, függő az ingyenpénzektől. Mivel a beruházások harmada lényegében az EUs forrásokból történik, a piaci szereplők is ehhez alkal mazkodtak. Gyakorlatilag azok a fejlesztések indulnak csak el, amelyekhez európai uniós forrást lehet szerezni vagy találni. A direkt, úgymond gazdaságfejlesztési támogatásoknak egyébként számos további problémája van, de gondoljuk, hogy ezek önök előtt is ismertek. További probléma, hogy a források áramlása elképesztően hektikus, kiszámíthatatlan. Passzív időszakok és dömpingszerű kiíráshullámok váltogatják egymást. Különösen a gazdaság fejlesztésére szánt források áramlását kellene időben kiegyenlíteni, k iszámíthatóvá tenni, ezzel szemben, ami folyik, az az időbeni koncentráció és az esetlegesség. Önök lényegében két év alatt akarják kiszórni a forrásokat, ami rángatja a gazdaságot. Ehhez hozzátartozik, hogy a források kifizetése lényegében alig kezdődött meg. Eltelt három év a 7 éves ciklusból, és még mindig alig nyújtottak be számlát Brüsszelnek. Ez rámutat egyrészt az intézményrendszer alapvető alkalmatlanságára és arra, hogy hogyan akadályozza a fejlődést az, ha a zsákmányszerzés mindennél fontosabb, és ez esetleg nem tetszik azoknak, akiktől a forrás érkezik; itt most Brüsszelre gondolunk. Most elkezdődött már a kapkodás, az előleget akarják több helyen 100 százalékra felvinni, hazai forrásból fizetve nyilvánvalóan, ami elképesztő hazardírozás a mi adóf orintjainkkal. Eleve későn kezdtek neki a tervezésnek és a programok elfogadásának. Persze 2015 végéig még az előző ciklus forrásainak úgymond a kiszórásával voltak elfoglalva, de ez is rámutat arra a problémára, hogy hiába tudták sok évvel előre, hogy ez az átfedéses időszak eljön, mégis képtelenek voltak kezelni. Az új rendszer végül csak két év késéssel indult el, de a hibák már azonnal megmutatkoztak. A kiírások és a kiértékelések nagyon sokat késnek. Ennek egyik oka, hogy az új állami döntéshozatali re ndszerben túl sok a szereplő. A minisztériumok szakállamtitkárságai, az irányító hatóságok és a miniszterelnöki hivatal végeláthatatlan egyeztetései lassítják a folyamatot. Ez minden területen gondot okoz, de vannak olyan területek, ahol szinte értelmetlen né teszik a munkát. Például az innovációs és K+F területen a pályázatok kiértékelése 68 hónap alatt történik meg, azaz mire megkapnák a támogatást, sok esetben már értelmetlenné válik az egész. Mi azt gondoljuk, hogy egy jól működő rendszer a 20202022es puha landolást előkészítené, nem pedig erősítené a források hullámzásából származó problémákat. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a következő EUs költségvetési ciklusban sokkal kevesebb támogatás érkezik majd, mint most, ha lesz egyáltalán ilyen. Ezért a cél kettős kellene hogy legyen: a legfontosabb fejlesztésekre koncentrálni most, amelyek a jövőben egy fenntartható társadalmigazdasági rendszer alapjait jelenthetik, másrészt lassan átállítani a gazdaságot arra, hogy saját forrásból, önerőből éljen meg , fejlődjön, és ne a sült galambot várja. Nagyon érdekes volt, amikor Lázár miniszter úr a felvezető előadásában arról beszélt, hogy 2018 után az azt követő
