Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
2937 forrásokat kap ezekből az összegekből, és az is megkérdőjelezhetetlen, hogy 20072013 között és 20142020 között Magyarország jól tárgyalt. Magyarország a forrásfelosztás ban a nyertesek közé tartozik. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a vidékfejlesztési forrásokkal, illetve a különböző agrártámogatásokkal együtt Magyarország 12 000 milliárd forintot használhat föl 2014 és 2020 között. A vita, amit nem most kell majd lefolyt atnunk, illetve a következő évtizedek nagy kérdése, hogy ha Magyarország nincs benne ebben a közösségben, a magyar gazdaság képese ilyen volumenű fejlesztési források előállítására. Ugye, annak az ára, hogy mi az Európai Unió tagjai vagyunk, mégiscsak mér hető például vámoldalon, mégiscsak mérhető azon az oldalon, hogy Magyarország az uniós tagságért, a kohéziós fölzárkóztatásért cserébe lemondott bizonyos gazdaságvédelmi eszközökről, amelynek arányát együtt kell nézni. Félreértés ne essék, ez nem ingyenpén z, ráadásul mi magunk is 30003500 milliárd forintot fizetünk be. Nettó nyertesnek mondhatjuk ugyan magunkat, de valahol évtizedes távlatban majd mérlegre kell tenni azt, hogy ez hogyan érte meg a magyar gazdaságnak. Ez azonban nem egy politikai vagy ideol ógiai vita kell legyen, hanem empirikus vitának kell lennie. Ezért bíztunk meg egy könyvvizsgáló céget, a KPMGt azzal, hogy a 20072013 közötti források tekintetében mondjon valamit arról, részletes tanulmányokat végezve, részletes tanulmányokkal dokument álva, hogy ezek a források hogyan hasznosultak Magyarországon. Egy nagyon fontos dolog az, hogy a kohézió mögött egy ideológia áll, a kohézió és a fölzárkózás mögé rejtett ideológia érdekében zajlanak az átalakítások például az oktatásban, az egészségügybe n vagy a gazdaság szerkezetét illetően. Az a kérdés, hogy ezeke a legfontosabb problémái a magyar gazdaságnak vagy a magyar társadalomnak. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy az esélyegyenlőség, a különböző genderagendáknak az európai bizottsági fölfog ása jelenti egy ezerfős faluban a legsúlyosabb oktatási vagy társadalmi problémát. Tehát azt gondolom, hogy az az ideológia, az az eszme, ami szervezi a pénz útját, koránt sincs köszönőviszonyban a magyar valósággal és a magyar társadalom aktuális helyzeté vel. (14.40) Azok a döntéshozók, akik a kohéziós politika mögött álló elvi kérdéseket kitűzik, elvárják és indikátorokon keresztül mérik, és különböző tanulmányokon és programokon keresztül a megvalósítását remélik, ezek a szakértők koránt sincsenek tisztá ban egy borsodi, egy délbaranyai magyar valósággal, hogy ott valójában mire volna szüksége a választópolgároknak. A kormányok sem mindig találják el pontosan, hogy mire van szükségük a választópolgároknak, illetve a közösségeknek a felzárkózás érdekében. Az egy másik nagyon fontos kérdés lesz majd, hogy a kohézióról milyen vita folyik. Mint ismeretes, megvan az Unió 2017es költségvetése, és intenzív vita zajlik arról, hogy 2020tól milyen kohéziós és költségvetési politika jellemezze az Európai Uniót. Van nak pesszimisták, akik azt mondják, hogy ez meg fog szűnni, vannak optimisták, akik azt mondják, hogy ez soha nem szűnhet meg. A kérdés a mi szempontunkból nem ez. A kérdés valójában az, hogy az első ciklusban is elhasználtunk tulajdonképpen 11 00012 000 milliárdot agrártámogatásokkal együtt, most a második ciklusban is elhasználunk 12 000 milliárdot - az együttesen már 24 000 milliárd forint, kétszer hét év alatt , és ennek a két ciklusnak a zárása után a magyar gazdaság és a magyar társadalom mennyivel lesz közelebb az Európai Unió átlagához, a magyar gazdaság mennyivel lesz életképesebb, mennyivel tud jobban megállni a saját lábán, mint ezen források felhasználása nélkül, és a magyar társadalom általános jóléti állapota - amit az előbb itt Sallai képvis előtársunk szóba hozott, például az egészségügyi állapota, a tudásállapota, a társadalom mentális állapota - vajon közelebb lesze egy általunk egészségesnek tartott - ez is vitakérdés, hogy mi az egészséges , egy általunk egészségesnek remélt nyugati tár sadalmi szinthez. Egy hétköznapi ember fölteszi a kérdést: szépszép dolog ezeknek a forrásoknak az elköltése, de ezen források felhasználása után vajon elérjüke az osztrák átlagos életszínvonalat? A jegybanknak
