Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
2938 nem olyan régen megjelent egy nyilatkozata, hogy ettől még nagyon messzire járunk, hogy utolérjük őket vagy beérjük őket, vagy közelebb kerüljünk, és a távolság érdemben csökkenjen. Tehát nem mindegy a forrás felhasználása a cél tekintetében. Az szerintem egy nagyon fontos kérdése lesz a 2018 utáni kormányzásnak - függetlenül attól, hogy az országot ki fogja kormányozni , hogy ezen kasszák csökkenése után, ezen pénzügyi rendszerek átalakulása után Magyarország, a magyar gazdaság teljesítménye mire képes. Látjuk a számokat, vannak itt szeptemberiok tóberi adatok. A minap is megjelent egy elemzés, hogy ha nincsenek fejlesztések, azonnal kisebb az építőipar, a magasépítés vagy a mélyépítés teljesítménye, és ez a negyedéves GDPben, a negyedéves növekedésben azonnal meglátszik. Vajon ilyen közvetlen az összefüggés, vagy áttételeken keresztül valósul meg, és ha ezeket a forrásokat kivonjuk a magyar gazdaságból, akkor Magyarország gazdasági teljesítménye mit is jelent a valóságban? Miközben ugyanakkor azt mondhatjuk, hogy éves szinten, mondjuk, ha most 38 000 milliárd a magyar GDP 2016ban, a 2016os magyar GDPben, mondjuk, 1600 milliárd az európai uniós forrás, ha az érem másik oldalát nézem, a 38 000 milliárdhoz képest az 1600 milliárd nem túl nagy összeg. Tehát ha az éves GDPhez nézem az éves európai u niós kifizetéseket - 1500 és 2000 milliárd forint közötti éves kifizetést , akkor ez az összeg nem kellene hogy ennyire domináljon, nem kellene hogy ennyire befolyásolja például a gazdasági eredményt. Talán az lehet az adatok mögött, hogy Magyarország még mindig túl sokat költ működésre, és nincsenek a fejlesztésnek saját hazai forrásai. Akik a kormányzatban dolgoznak vagy követik a kormány belső életét, azok pontosan tudják, hogy 20102013, mondhatom, 20102014 között valójában nemzeti költségvetésből fej lesztési forrás nem állt rendelkezésre, mert az adósságtörlesztés kötelezettsége, a magas államadósság olyan költségvetési determinációt jelent, ami azt jelenti, hogy a megtermelt GDP jelentős részét az államadósság törlesztésére kell fordítani. És amíg 7576 százalék még az államadósság és nincs 60 százalék alatt, vagy nincs abban az állapotban, mint volt 2002ben, ahol, emlékeztetném minden képviselőtársamat arra, hogy 19982002 között az 50 százalékos államadósság mekkora fejlesztési mozgásteret engedély ezett a kormány számára európai uniós ilyen volumenű felzárkóztatási vagy kohéziós pénzek nélkül; ameddig ekkora az államadósság nagyságrendje, akkor ezekre a pénzekre kiegészítő fejlesztési forrásként biztos, hogy szükség van, és a százalékos vagy számsza ki arányokon túl messze nagyobb hatást tudnak gyakorolni. A mai parlamenti vitanaptól azt várja a kormány, hogy a képviselőtársaim átlássák, megértsék, sőt a végrehajtó hatalom elszámoltatása és kontrollja kapcsán meg is kritizálják és javaslatokat is tegy enek annak a rendszernek a működését illetően is, amely keretében a pénzt felhasználjuk. Most is elmondom, mint ahogy a közbeszerzési törvény módosítása kapcsán jeleztem, hogy az Európai Unió meghatározza a pénzfelhasználás kereteit. Ezen belül Magyarorszá gnak mint tagországnak, szigorú szabályrendszerhez kötött a mozgástere. Hogy a magyar kormány hogyan használja fel a forrásokat, mennyi forrást használ fel, mire használja fel a forrásokat, amiről már volt szó, hogy mi a célja a forrásoknak, hogy mennyire kötött a kéz; tehát meg lehet fogalmazni álmokat és vágyakat, hogy a pénzeket mire lehet használni, de ezt ráadásul hétéves ciklusonként van módunk újrafogalmazni, ezért 2010ben a kormánynak sajnos nem volt mozgástere, és szerintem nem volt elég bátorsága sem ahhoz, hogy az egész kasszát átszabja. De hozzáteszem, mozgástere sem nagyon lett volna rá. Most egy új mozgástér nyílt meg, amiben máshová tettük a prioritást, de kötött a pálya, szeretném elmondani, hogy mire lehet az EUs forrásokat felhasználni, a z is kötött, hogy hogyan lehet, az is kötött, és az intézményrendszer működésére vonatkozóan is szigorú szabályok vannak. Ha abból indulunk ki, hogy egy európai bizottsági tisztviselőt azért tartanak - van belőlük 38 ezer , hogy azt ellenőrizze jelentős r észben, hogy mire használjuk fel a nettó befizetők pénzét, akkor mindent megértenek, hiszen ott, abban a szemléletben élik ezek a hivatalnokok az életüket - auditorok, minőségbiztosítással foglalkozók, elszámoltatással, pénzügyi könyveléssel foglalkozók , hogy kérem, mi a nettó befizetők pénzét kihelyezzük KeletEurópába, és ellenőriznünk kell, hogy ez a pénz hogyan kerül felhasználásra. Ez iszonyatos bürokráciát eredményez. Amikor azt vizsgáljuk
