Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A munkaerőhiány okairól és a szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
2838 És mi is volt ez? Önök az országos fejlesztés 2030 című programban tényleg egy csodás jövőképet vázoltak föl ezeknek a kistelepülések nek, csak az a helyzet, hogy ebből sem lett semmi. Hiszen ezek a települések, leszámítva, mondjuk, az üdülőkörzetekben fekvő, egynémely szerencsés helyzetű települést, vagy olyan, nagyobb város mellett lévő kistelepülést, ahol van munkakínálat, illetve ren des közlekedés, bizony nyomorognak. Úgy érzik magukat, mint akiket a történelem, a sors teljesen kivetett magából, mentőkötél nélkül fuldokolnak ezek a települések, és nyugodtan lehet azt mondani, hogy az aprófaluszindróma teljes mértékben eluralkodott ra jtuk. A világból kiesettség érzése szinte már irreverzibilissé vált. Az állam kivonult innét. Nyugodtan beszélhetünk egyébként falurombolásról is, gondoljunk csak például a kisiskolák bezárására. Bizony, történt ilyen az én választókerületemben is, még ha tudom, nem is vagyok egyéni képviselő. Az egyéni képviselőnek kellett volna kampányolnia a vízvári kisiskola mellett. No, de hát történt ilyen és bizony történik most is, nem csak a szocialisták idején, kár mutogatni. Úgyhogy az a csonkolt társadalomszerke zet, ami ezekre a kistelepülésekre jellemző, és nyilván még a rendszerváltás előttről, az még inkább tovább pusztul, tovább szegényedik, az egymást összekötő kapcsok még inkább meggyengülnek, és ilyen formában ennek a 27 ezer négyzetkilométernek, ennek az 1800 településnek a jövője, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, bizony megpecsételődik. Beruházás nincs, az állami intézményrendszer kivonult innét, spontán szegregációnak lehetünk sok esetben tanúi, mert ahogy már az elején mondtam, az integráció bizo ny nagyonnagyon döcög. És azt is meg lehet nézni, hogy kinek a hibájából mentek el erre súlyos tíz, illetve százmilliárdok. Nyilván többirányú a felelősség, az önöké is. Az önöké, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, akik partnerként viszonyulnak, mon djuk, ahhoz, ami az Országos Roma Önkormányzatban is folyt, folyhatott vagy akár még folyik most is. Úgyhogy az a roncs társadalmi lét, amivel ezeken a kistelepüléseken találkozhatunk, az állandósul, és olyan problémá kat fog, illetve nemcsak fog, hanem már most olyan problémákat generál, amivel nagyonnagyon nehéz lesz megküzdeni. Mondhatjuk, hogy állandósult itt a nyomor általi röghöz kötés. Azt mondták itt, hogy nem mobilak az emberek. Persze, hogy nem mobilak az emb erek. Sok esetben azért nem mobilak, mert ezt sem anyagilag nem tehetik meg, sem pedig mentálisan nem tudnak már mobillá válni, olyan szintre zuhant itt a társadalom. Ráadásul a demográfiai potenciál teljesen meggyengült, összedőlt ez a korfa, ami a magyar vidékre volt jellemző, úgyhogy itt fejlődési lehetőség, perspektíva ezeken a településeken nem nagyon lesz; különösen annak fényében, ha a vidék, illetve a népességmegtartó agrárpolitika hiányára utalunk, amiről majd kiváló képviselőtársam, Magyar Zoltán bizonyára beszélni fog. Ugyanis a vidék Magyarországa számára az a valóság, hogy a nagypolitika számára az ő létük, ezeknek a kistelepüléseknek a léte nem több, mint egyszerű matematika. Kilogikázták, és nemcsak most kezdődött, nem 2010ben kezdődött ez a folyamat, hogy a társadalom csupán 7,5 százaléka él itt, azok egy jelentős része amúgy is öreg, képzetlen, cigány, és lehetne még sorolni, minek velük foglalkozni. Írjuk őket le. Viszont ezzel, tisztelt képviselőtársaim, leírják Magyarország 30 százalékát is. Mi vár így akkor a többi részre? Ez a ragály, ez a lepusztulás csak terjedni fog, és higgyék el, nem a vakvilágba beszélek. El kell jönni akkor, mondjuk, egy olyan nyomorrégióba, mint amilyen, teszem azt, DélSomogy. Körbe kell nézni az ottani kistelep üléseken, hogy vane fellendülés, vane munka, egyáltalán mit alkotott ez a kormány hat esztendő alatt. Nyilvánvalóan volt ennek jó alapja, lehetett mire építkezni, az a nyolc év. Ezt én biztos, hogy nem fogom elvitatni, önöknek ebben teljes mértékben igaz uk van. De eltelt hat esztendő, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. A magyar vidéket pedig meg kellene menteni, mert sokkal többre hivatott. Ha környezetvédők könnyet hullathatnak, mondjuk, egy veszélyeztetett állatfaj vagy éppen növényfaj miatt, mint amikor a Mecsekben a lokátorállomás miatt veszélybe került a bánáti bazsarózsa, amit nagyon sajnálok egyébként én is, akkor könnyet lehetne hullatni ezekért a magyar kistelepülésekért is, az Árpádkori vagy éppen még ősibb magyar településekért, amelyekért bizony
