Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A munkaerőhiány okairól és a szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik):
2821 hitelminősítők Magyarországot felminősítették. Legyünk igazságosak és méltányosak, a makroadatok valóban adhatnak okot némi derűs optimizmusra. Nekem személyes meggyőződésem az, hogy egy olyan országban, amely gazdaságilag fel kíván zárkózni, abban e gy feszes fiskális politika, költségvetési politika, egy lazább monetáris politikával, amely a gazdaságot pénzzel látja el, és hiteleket finanszíroz, és mindez egy jó egyensúly mellett pénzügyi stabilitást hoz el, ez egy járható út adott feltételek mellett . És ez kétségtelenül, hogyha szembeállítjuk azzal a gazdaságpolitikával, amit a szociálliberális kormányok folytattak korábban, amely pont ellenkezőleg, magas kamatok mellett költekező, laza költségvetési politikát folytatott, fölhalmozta az államadósságo t és mellette rossz monetáris politikát folytatott, ehhez képest kétségtelenül a makroszámok tekintetében és a makrogazdaság tekintetében vannak előrelépések. Mindez a szociálliberális kormányzat alatt megspékelve a devizahitelekkel, ami az akkor uralkodó magas kamatszint mellett rövid távon egyfajta kecsegtető perspektívát mutatott, és a kis- és középvállalkozásokat, magyar családokat behúzták egy életveszélyes konstrukcióba, aminek a levét mind a mai napig issza a magyar gazdaság, elmondható, hogy ehhez k épest, tehát ehhez a szinthez képest önök léptek előre, csakhogy ez nem feltétlenül az a szint, amihez szerintem egy magára valamit adó kormányzat feltétlenül méri magát. Ha tündérmesékről szó esett, akkor kérdésként felmerülhet az, hogy az a fajta tündérm ese, amit Matolcsy György, illetve Varga Mihály gazdasági miniszter vizionálnak, azok miért nem mutatkoznak meg a társadalomban, a tündérmesét miért éli meg másképp egy magyar család, mint például az Audi gyár vagy a Standard & Poor’s hitelminősítő intézet . Na most, az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy annak a fajta gazdaságpolitikának, amit önök követtek, annak igencsak magas ára volt, a költségvetési szigornak igencsak magas árat kellett fizetni, hiszen a kormányzati kiadásokat az egészségügy fin anszírozásából, az oktatás finanszírozásából többek között vonták ki, a bérek lezuhantak, az életminőség romlott, és a nyomor tetőfokára hágott, és az adópolitika sem a társadalom, a kereső emberek alsó rétegeit támogatta meg, miközben a korrupció már szin te banánköztársasági rekordokat döntöget. A legnagyobb problémája az önök gazdaságpolitikájának az, hogy alapvetően szerkezeti, minőségi változást nem hozott, kizárólag mennyiségi változásokat tudtak elérni, miközben azok a fajta sikerek, amelyeket önök ko rmányzati propagandával és kommunikációval próbálnak elhitetni a magyar választókkal, abban önöket - mert ezek tények kétségtelenül - külső tényezők sokasága segítette. Ugyanis azt senki nem vitathatja el, hogy a magyar gazdaságnak, a magyar GDPnövekedésn ek az egyik legnagyobb oka az európai uniós forrásoknak a lehívása. Az infláció alacsony mértéke egy deflációs környezetben nem igazán az önök érdeme, ez egy nemzetközi trend, aminek a magyar kormányhoz vajmi kevés köze van. A gazdaság növekedése, azon túl , hogy milyen külső tendenciák vesznek bennünket körül, az a Magyarországon megtelepedett multinacionális vállalatoknak a termelékenységéből fakad. (20.50) Tehát ilyen értelemben leszögezhetjük azt, hogy minőségi strukturális változást az önök gazdaságpoli tikája valójában nem hozott el, kizárólag mennyiségi változásról beszélhetünk. A magyar emberek többet dolgoznak, de alacsony bérért, és alacsonyabb rendű munkát végeznek sajnos ennek az elhibázott 26 éves gazdaságpolitikának köszönhetően, mint a nyugati t ársaik. A rendszerváltás óta az volt a gazdaságpolitikája az első Orbánkormánynak, a második Orbánkormánynak, illetve a szociálliberális kormányoknak, hogy a külföldi befektetések, a külfölditőkevonzás javítani fogja a versenyképességet, ebben az illú zióban ringatták önök is magukat, mint ahogy szociálliberális képviselőtársaim, de ez egy teljes absztrakció és egy teljes lehetetlenség. Ugyanis a külföldi tőkét semmi más nem érdekli, csak az olcsó munkaerő és azok a feltételek, amelyeket a kormányzatok biztosítottak a számukra, az olcsó és képzett munkaerő és azok a kiszolgáltatási viszonyok, amelyeket az itteni kormányzatok teremtettek.
