Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A hivatalos statisztikáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
2712 (12.30) Ami a Statisztikai Hivatal módszertanát, illetve módszereit illeti, beszélek itt akár a statisztikák esetleges fals közléséről vagy manipulálásá ról, hadd mondjam azt, hogy inkább ez utóbbiról, sokkal inkább ez utóbbiról, ami épp olyan rossz, mint amikor statisztikát hamisít valaki, a lényegben nincsen különbség: megtévesztik az embereket, azt állítják valamiről, hogy ez a valóság, holott a valóság nem az. Teljesen mindegy, hogy ezt hamisított statisztikák alapján vagy manipulált statisztikák alapján csinálják. Minden kutatásnak - és azt gondolom, államtitkár úrral ebben nincs vita köztünk - az alapja a módszertan. Én a statisztikához nem értek, de kutatást már folytattam, nem statisztikait. Mindig azzal kezdi az ember, amikor egy komolyabb kutatást elvégez, hogy beszámol a módszertanról. Valóban nyilvános a KSH kutatási módszertana, csak míg egy tudományos értekezés esetén, aki érdeklődik a téma irá nt általában, módja, lehetősége és realitása - és ezt a szót szeretném nagyon hangsúlyozni - van annak, hogy a módszertant is elolvassa, addig a statisztikai adatközlések esetén ez a realitás nagyjából hiányzik. Ugyanis azt szeretném megkérdezni: vajon ön szerint, államtitkár úr, egyébként a nyilvános módszertani adatokat hányan olvassák el? S hányan hallgatják meg vajon a manipulált statisztikai adatok eredményeként közölt győzelmi jelentéseiket? Attól ugyanis harsog a sajtó, mármint az önök győzelmi jelen téseitől, amit statisztikai adatokra alapoznak. Nyilvánvalóan az emberek törtrésze, olyan csekély rész, ami statisztikai módszerrel szinte nem mérhető, fogja elolvasni a módszertant és fogja tudni értelmezni a módszertant. Márpedig én azt gondolom, hogy en nek jelentősége van. S ha már Mellár Tamás szóba került vagy szóba hoztam a mai ülésen, szintén egy újságcikk alapján szeretnék idézni tőle; ugyanazt mondja egyébként, amit én: az adatok nyilvánvalóan valósak, csak az a kérdés, hogy milyen módszertannal sz ületnek. Engedjék meg, hogy még talán kéthárom mondatot idézzek tőle; ez a kérdés a szegénységről szóló vita kapcsán született. Mellár Tamás azt mondja: mit tekinthetünk szegénységi küszöbnek? Mi tartozik a létminimum fogyasztói kosarába? A KSH abbahagyta a létminimum számítását, és az életszínvonal mérésére új módszert használ. Ezzel önmagában nincs baj, arról viszont, hogy mi emelkedett vagy csökkent, akkor kaphatnánk valós képet, ha az új számítással néhány évre visszamenően is készítenénk statisztikát, és azt összehasonlítanánk a novemberi adatokkal. Akkor kiderülne, csökkente, illetve mennyit a szegények száma. Tisztelt Képviselőtársaim! Erről van csak szó, hogy a politika ezeket a számokat értelemszerűen le fogja egyszerűsíteni, s aki ért ehhez a sza kmához - márpedig a Statisztikai Hivatal elnökének a hozzáértését egy pillanatig nem kérdőjelezem meg , az tudja úgy alakítani ezeket a számokat, hogy ugyan a valóságot nem fedik, mégis magyarázhatók. Ez a manipuláció, tisztelt képviselőtársaim, és én ezt kárhoztatom, és ezt bizony kritikaként olvasom a Statisztikai Hivatal vezetésének a fejére. A másik: nem szeretnék elmenni amellett sem, hogy államtitkár úr Veres Jánosra utalt. Nem helyes eltitkolni az adatokat. Ha ő ezt tette, helytelenül tette. Helytel enül tette. De erre hivatkozva azt mondani, mint a kisiskolában, hogy azért nem baj, amit én csináltam, mert Pistike is ugyanezt csinálta, ez nem jó. Én azt gondolom, hogy ha kell, elismerem, hogy ez egy probléma, de ez még nem indokolja azt, hogy ne lehes sen kritika tárgyává tenni azt, ha valaki manipulál. És akkor ezzel egyetértünk, akkor ebben köztünk nincs vita, túl is léphetünk ezen a kérdésen. A másik, ami a közjogi rendszere vonatkozik: én azt fenntartom, államtitkár úr, hogy ha úgy alakult át egy or szág közjogi rendszere, hogy abban lehetővé válik az - márpedig ez ma így van , hogy mindent egy ember akarata irányítson, és annak gyakorlatilag komoly korlátai ne legyenek, akkor ott kár ilyen részletszabályokat alkotni, amelyek egyébként normális jogál lami körülmények között alkalmasak lehetnek arra, hogy a Statisztikai Hivatal nagyobb függetlenségét biztosítsák. De ma a jogi környezet olyan, hogy tökéletesen fölösleges ilyen szabályokat hozni, semmivel nem jutunk odébb.
