Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A hivatalos statisztikáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GÚR NÁNDOR (MSZP):
2707 Köszönöm szépen. Nem szíves en intem rendre, államtitkár úr. Úgy gondolom, hogy a stílusán változtatnia kell. Az Országgyűlés képviselőjével szemben ezt a stílust nem használhatja. Gúr Nándor képviselő úr következik rendes felszólalásra. (Csepreghy Nándor fejet hajtva: Rendben.) GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Megpróbálok eleget tenni az elnöki intésnek, ami az államtitkárt érintette (Csepreghy Nándor: Önre nem vonatkozott.) , és akképpen megszólalni, hogy ne sértsem meg a Ház etikai elvárásait. Államtitkár Úr! Ott folyta tom, ahol az előbb abbahagytam. Azért folytatom ott, mert látom, hogy ez a kérdés nem érintette meg, vagy ha megérintette, akkor nem tudott rá korrekt választ adni, és meg sem kísérelte azt, hogy válaszoljon a kérdéskörben a közfoglalkoztatottakat érintően . Szóval tudja, alapvetően ott van a baj, államtitkár úr, hogy önök valamit gondolnak a világról, és a világlátásuk alapján megpróbálnak mindent, ami utolérhető, felfedhető statisztikai háttérként megadatik, ennek a csatarendjébe állítani, hogy az önök szó használatát mondjam. Ezzel még nem is lenne baj, azzal már inkább van baj, ha fordítanak a történeten; ha fordítanak a történeten, és valójában olyan elvárást foganatosítanak akár kimondva, akár kimondatlanul, ami arról szól, hogy legyenek számok, de a szá mok mögött ne legyen tartalmi megvilágítás. Érti, érzi a különbséget, ugye? A statisztikában a számokon keresztül sok mindent lehet mondani, és sok mindent lehet eltagadni, ha azok nem kerülnek kibontásra. Mondok önnek néhány példát - vagy hát nemcsak önne k, hanem önmagunknak is. És azért mondom, mert úgy látom, hogy ma azt az időszakot éljük, amikor az embereket sok tekintetben a statisztika alanyának tekintik csakis, és nem az őket érintő ügyekbajok sokaságával foglalkoznak vagy annak a megoldásával. Itt már képviselőtársaim említették példaként a foglalkoztatás, a munkanélküliség kérdéskörét. Azért nem megyek nagyon mélyre, mert lesz úgyis egy vitanapunk még ma délután, és ott majd részletesebben kibontom, de hogy legyen önnek is módja és lehetősége csat lakozni ehhez a témához, ha netán délután az ideje nem engedi meg mindezt, ezért mondok önnek néhány dolgot. Arra kérem, hogy kezdjen el cáfolni. Kezdjen el cáfolni, jó!? Azért kérem, öntől, hogy kezdjen el cáfolni, mert az segít abban, hogy kölcsönösen me gértsük egymást, és kölcsönösen a megértést követően olyan irányba tudjunk elindulni, ami az országban élő dolgozó vagy épp nem dolgozó, dolgozni nem tudó emberek érdekét szolgálja. Önök szívesen használják, előszeretettel mondják, hogy mi történik a munka világában, a foglalkoztatáspolitikában 201016 között. Szívesen használják, mert olyan számokat tudnak az asztalra tenni, tetetni, amelyek azt mutatják, mintha… Mintha olyan változások mennének végbe az országban, amelyek abszolút módon pozitívak. Foglalk oztatási adatokra gondolok alapvetően. Önök kevésbé szívesen használják azt, hogy mondjuk, 2010 előtt, 2008ban, nem Magyarországon, hanem általában a világban mi történt. Pénzügyigazdasági világválság, amelynek vannak kihatásai, amely kihatások nyilván 2 00910re hozzák azt, hogy a munkaerőpiacon a statisztikai adatokban olyan változások mennek végbe, amelyek nem pozitívak, hanem negatívak, de előszeretettel használják azt, ami mintegy pozitív elmozdulást mutat. (12.10) Most akkor egy kicsit részletesebbe n; mondok háromnégy olyan dolgot, amelyet érdemes lenne egy kicsit megkutatni, tartalmilag feldolgozni. A foglalkoztatási adatokban érintőlegesen már szerepelt itt ma, benne vannak a közfoglalkoztatottak. Igen, a közfoglalkoztatottak egy jelentős hányada tényleg munkatevékenységet végez, persze, az előbb már említettem, hogy megalázott módon az önök „jóvoltából” - idézőjelbe téve - kevesebb pénzért, mint 2010ben. Tudja, az ominózus 47 ezres, ma 52 ezres nettó közfoglalkoztatotti bérek. Tudja azt is, hogy milyen szociális ellátórendszert működtetnek. Olyat, amely arra törekedett, hogy az ellátórendszerekből lehetőség szerint mindenkit kirúgjon. Annak előtte, mondjuk, egy 9
