Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - Egyes egészség- és önsegélyező szolgáltatások védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - GELENCSÉR ATTILA
2633 Nézzük, miért lehetett ilyen hatékony egy egyszerű törvénymódosítás. Egyrészt logikus, hogy az önsegélyező szolgáltatásokat a fogyasztóvédelmi szempontból szigorúan szabályozott és ellenőrzött pénztári szektor felé célszerű terelni. Másrészt nyilvánva ló, hogy az öngondoskodásra képes és hajlandó tagságtól nem lehet elvárni, hogy dupla költséget viseljen, vagyis két pénztárban legyen tag. Továbbá az is lényeges, hogy a legkülönbözőbb okból bekövetkező anyagi nehézségekre, krízishelyzetekre nehezebb egye sével „külön zsebekben” takarékoskodni. Az egyén számára kezelhetőbb, egyszerűbb, ha a nem várt bajok, nehézségek esetére egy egységes megoldást választhat. Az önsegélyező szolgáltatásokkal bővült egészségpénztár pénzügyi megtakarításokat gyűjt tagjainak, akik számos szociális jellegű családi kiadást is fedezhetnek ebből a pénzből. A tagi befizetéseket az állam adókedvezményekben részesíti, miközben részletesen szabályozza a felhasználás szabályait. A fel nem használt pénz pedig kamatadómentes hozamot terme l, ráadásul az egyéni számlán megtakarított összeg adómentesen örökölhető. Akárcsak a többi önkéntes pénztárnál, az önsegélyező szolgáltatásokra is érvényes a kedvezményes közterhet viselő munkáltatói hozzájárulásra vonatkozó szabályozás. A megtakarított p énz felhasználási lehetősége ezzel igazán sokrétűvé vált: szülésszolgáltatás, örökbefogadási szolgáltatás, gyed, gyeskiegészítés, iskoláztatási támogatás, nagycsaládosok jólétnövelő szolgáltatása, álláskeresési segély kiegészítése, tűz- és elemi károk, me gváltozott munkaképességűek, csecsemő- és babaápolási termékek, optikai termékek, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, táppénzkiegészítés, vak személyek támogatása, életvitelt megkönnyítő eszközök, életmódjavító szolgáltatások vagy akár lakáshitelt örlesztés. Jól látható tehát, hogy az önsegélyező és egészségpénztári konstrukció a lakosság körében okkal népszerű, pénzügyi oldalról előnyös és a Nemzeti Bank szigorú felügyelése alá tartozó, fejlődő öngondoskodási forma. Az előzmények és a működési kör nyezet és a jövőkép rövid bemutatása után itt térek át a jelen törvényjavaslat lényegére. Látnunk kell, hogy az önsegélyező szolgáltatást nyújtó szervezetek működési formái igencsak változatosak. A sikeres és szigorúan ellenőrzött működésű önkéntes pénztár ak mellett számtalan kis egyesület és alapítvány, egyéb civil szerveződés nyújt pénzbeni vagy természetbeni szociális segélyt. Fennmaradtak és a saját tradícióik szerint működnek az egyegy nagy munkáltatóhoz vagy iparághoz, szakmához kötődő önsegélyező eg yesületek is, ahol a tagságnak a szervezethez kötődése személyes, bizalmi, szinte családias. (17.20) Önsegélyező üzletágat, profilt működtethetnek az önsegélyező és biztosítóegyesületek is. Ez egy olyan sajátos intézményi forma, amely a szervezeti keretein belül ötvözi a pénzintézeti és a klasszikus egyesületi működési modellt. Akár azt is mondhatnánk, hogy a biztosító fenntart egy kvázi biztosítót is, hiszen a biztosításnak nem minősülő önsegélyező szolgáltatásokat is a klasszikus biztosítási elven, szolid áris alapon nyújtja. Annak ellenére is létezik ez a modell, hogy a benne foglalt szolgáltatások akár egy az egyben megfeleltethetők a 2015ben módosított Öpt.ben nevesített és szabályozott önsegélyező szolgáltatásoknak. Ha a működési konstrukciót nézzük, azt látjuk, hogy a szervezeti felépítés és a döntéshozatali mechanizmus alapjai azonosak. Van nyilvántartott egyéni tagság, nagy létszámú tagság esetén van tagi képviselet, van választott vezető testület, van alapszabály, ami a szolgáltatásokat és a jogosu ltságokat is rendezi, van gazdálkodás. Lényeges különbség a két működési forma között, hogy egyesületi formában a munkavállaló a befizetései után nem jogosult adóvisszatérítésre. A másik különbség: nincs szabályozott munkáltatói támogatási forma, cafetéri a. De az érdemi különbség az egyéni számlavezetésben és a működés ellenőrzésében van, és ebben van a probléma lényege és a kockázat is. Az önsegélyező egyesületek a befizetett tagdíjat nyilvántartják, de a befizetések nem kerülnek egyéni számlára, hanem a befizetésekből jellemzően a közös kockázatviselés elvén - szolidáris alapon - nyújtják a szolgáltatásaikat. Lényeges különbség tehát, hogy ezek a szervezetek úgy
