Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HALÁSZ JÁNOS
2622 A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról é s a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módo sításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Lázár János és Halász János, Fideszképviselők által benyújtott előterjesztés T/12922. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Halász János képviselő úrnak , a napirendi pont előterjesztőjének. Képviselő úr, parancsoljon! HALÁSZ JÁNOS ( Fidesz ), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről sz óló törvény módosítása, a röviden kulturális törvénynek is nevezett törvény módosítása többször szerepelt már a Ház előtt a tekintetben is, hogy a múzeumokban őrzött javak minél rugalmasabb bemutatásának lehetőségét biztosítsuk. Az elmúlt években sokat fog lalkoztunk ezzel, és többször is módosítottuk ezt a törvényt. 2013ban volt egy módosítás, amely rendeletalkotási jogot is adott a kormánynak, módosítottuk is a rendeletet, és akkor vezettünk be olyan új fogalmakat ebben a törvényben, mint a kölcsönzés, a kijelölési eljárás vagy a vagyonkezelés, ami lehetővé tette, hogy olyan múzeumok, amelyek kincseiket nem tudják bemutatni, de máshol szükség lehet rájuk, azok a kincsek eljuthassanak oda, és láthassák azt az emberek. Ennek az eljárásnak a során sok olyan h elyszínt tudtunk berendezni, az Esterházykastélyra gondolhatunk például vagy a keszthelyi Festeticskastélyra, ahová vissza tudtak kerülni azok a műtárgyak, amelyek korábban ott voltak, de egyébként már más múzeum vagyonkezelésében szerepeltek. Meg tudtuk mozdítani a rendszert. A dolog egyúttal lehetővé tette azt is, hogy a második világháborúban, illetve az azt követő diktatúrában a különböző elkobzott műkincsek is visszakerülhessenek jogos tulajdonosaikhoz egy átlátható, államilag rendezett eljárás során . A mostani módosításunk egyrészt be szeretne vezetni egy olyan hasznosítási lehetőséget, amely méltányossági alapon még ezt az imént említett elemet tudja bővíteni. Erre azért van szükség, mert vannak olyan esetek, amikor az állam tulajdonosa egy adott mű kincsnek, de nyilvánvaló és igazolható, hogy ez a műkincsegyüttes valakié, valamely családé volt korábban, akiktől elkobozták. Ha ők ezt tudják igazolni, az itt lefektetett méltányossági eljárás keretében visszakaphatják ezeket a kincseket. Csak erről szól a módosítás ilyen típusú visszaszolgáltatási része. Ráadásul ez egy nagyon szűk keretet érint, mert az esetek többségében az történt, hogy az elkobzott műkincsek valamilyen módon bekerültek a közgyűjteményekbe, és ezek a momentumok mind igazolhatóak, ezt a részt kezelte is egyébként a törvény eddig is, és egy visszaszolgáltatási eljárásban többen vissza tudták kapni ezeket a műkincseket. (16.30) De vannak olyan speciális esetek, amikor az állam valóban megvásárolt műkincseket, erről szerződések vannak, és minden érintett sajnos már nincsen közöttünk, tehát nem felgöngyölíthető a dolog, de igazolható, hogy az adott családé az a műkincs. Erről beszélgettünk már kulturális bizottsági ülésen is, valóban történtek olyan esetek, amikor például kastélyokból elvitt ek tárgyakat, azok valahol, bizonyos padlásokon voltak évtizedekig, és egyszer csak egy vidéki múzeumban eladták. Tudunk ilyen konkrét esetet, de azt, mivel ott érvényes adásvételi szerződés van, az állam a jelenlegi törvények keretében nem szolgáltathatja vissza, bármilyen igazolási eljárással bármennyire is tudja bizonyítani a korábbi tulajdonos, hogy az övé volt. Ez a méltányossági lehetőség, amely
