Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - A Szociális Munka Napjának munkaszüneti nappá nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2612 A szociális ágazatban dolgozók 30 százalékos bére melését nem akarja teljesíteni a kormányzat. Ebben a javaslatban ez nem szerepel. Ebből látható, hogy a kormányzat valójában nem kívánja megoldani az ágazatot feszítő problémákat, csupán üveggyöngyöt szór az ott dolgozóknak azzal, hogy meghagyott számukra egy már korábban megszerzett munkaszüneti napot. Én azt gondolom, hogy jól jelzi az, ami most a parlamentben látszik, hogy a Fidesz részéről két képviselő tartózkodik a parlamentben, az előterjesztő miniszterek közül egy sem jött el - köszöntöm az államtit kár urat, hogy legalább ő megjelent a törvényjavaslat vitájában , és nevetségesnek tartjuk ezt a javaslatot, hogy közben meg azokat a feszítő problémákat nem oldja meg a kormányzat, amelyeket maga az ágazat követel. A megbecsülés egyik alapja az, hogy eze ket az embereket meg kellene fizetni, államtitkár úr. Köszönöm szépen, elnök úr. A Szocialista Párt ki fogja alakítani a törvénnyel kapcsolatban az álláspontját, és én azt gondolom, hogy módosító javaslatot is fogunk benyújtani, és ha a módosító javaslatun kat elfogadják, akkor támogatni kívánjuk ezt a törvényt, de láttuk az elmúlt időszakban, hogy mi zajlik a parlamentben, nem lesz kétségünk afelől, hogy ezt sem fogják elfogadni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Józsa István tapsol.) ELNÖK : Köszönöm, képvise lő asszony. Megadom a szót Vágó Sebestyén képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Öröm szá munkra az, hogy végre a kormány enged a nyomásnak, és a szakszervezetek egyik követelését bevezeti, illetve elfogadja. Egyrészről örülünk, másrészről pedig szomorúak vagyunk - szomorúak vagyunk azért, mert a két követelés közül a kevésbé fontos az, amit me gvalósítanak, és azt sem úgy, ahogy erkölcsileg elfogadható lenne. Miről is beszélek? Amiről már szó volt az előbb: december 5ére a szociális dolgozók meghirdették a munkabeszüntetést. Két követelésük van: az egyik a szociális munka napjának munkaszüneti nappá nyilvánítása, a másik pedig a 30 százalékos béremelés. Miért ez a kevésbé fontos? Azért ez a kevésbé fontos, mert tudjuk nagyon jól, hogy milyen nehéz anyagi körülmények között élnek a szociális dolgozók, és mind a saját életükre, mind a szakma, ille tve az ágazat fenntartására veszélyes következményei lehetnek annak, ha ezen a helyzeten a minisztérium, illetve a kormány nem változtat. Miről is beszélek? Arról beszélek, hogy kik maradnak jelenleg a mai viszonyok között a szakmában. Ott maradnak a jó ér telemben vett őrültek. Ezen még azok sem szoktak megsértődni, akik egyébként ebbe a kategóriába tartoznak, azért merem nyugodtan mondani; a jó értelemben vett őrültek, akiknek olyan magas a szakmai elhivatottságuk, hogy bármilyen körülmények lehetnek akár a munkahelyeiken, bármennyire megalázóan alacsonyan kereshetnek, akkor is hivatásuknak és életüknek tekintik ezt a pályát, és semmi áron nem hagyják el. Maradnak azok az emberek, akik ugródeszkának tekintik az ágazatot, legyen egypár hónap vagy pár év ledo lgozott munkaviszonyuk, aztán vagy lelépnek külföldre, vagy elmennek a privát szférába valami jobban fizető munkahelyre. A harmadik lehetőség pedig a legszomorúbb: elmennek azok az emberek dolgozni a pályára, akikben semmilyen szakmai elhivatottság nincs, csak elképzelhető, hogy a lakókörnyezetükben semmilyen más olyan munkahely nincs, ahol el tudnának helyezkedni - ez a legrosszabb kategória. Nap mint nap tapasztaljuk azt, hogy akár diplomával inkább külföldön, NyugatEurópában segédmunkát végeznek a szoci ális szakemberek a megalázó fizetés helyett és az élhetetlen fizetés helyett, éppen ezért mi is azt mondjuk, hogy igenis be kell vezetni a szociális életpályamodellt, és igenis a 30 százalékos béremelésre szükség van, érjük el végre azt, hogy ne a szociáli s ágazat dolgozói legyenek a legrosszabbul megfizetettek az országban. Tényleg kijelenthető az sajnos, hogy ma Magyarországon a szociális dolgozóknál csak a közmunkások keresnek rosszabbul. Ez a helyzet
