Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - A Szociális Munka Napjának munkaszüneti nappá nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2613 így fenntarthatatlan, a rendszer össze fog omlani, ne m lesz az, aki a vállán vigye az ágazatot, nem lesz az, aki a vállán vive fenntartsa ezt a rendszert. Ez a 30 százalékos béremeléskövetelés is csak a minimum a várható elvárások közül. Ezzel a 30 százalékos béremeléssel éppen hogy csak el fogják érni a sz ociális szféra dolgozói az oktatási átlagbéreket. Szükséges megtennünk ezeket a lépéseket. Az egészségügyi ágazatban dolgozók átlagban körülbelül 2223 százalékkal keresnek jobban, mint a szociális szférában dolgozók. Nem elég az, amit az előbb felvázoltam , hogy kik azok, akik ma még kitartanak a hivatásuk mellett, és az elvándorlás mennyire sújtja az ágazatot, még a szakmaközi elvándorlás is folyamatosan sújtja az ágazatot, mert ha egy ugyanolyan végzettséggel rendelkező, hasonló szakmai tapasztalatokkal r endelkező, hasonló ledolgozott évvel rendelkező ember 2025 százalékkal többet keres, ha átmegy az út másik oldalára, és a kórházba megy el dolgozni az idősek otthona helyett, akkor nem várhatjuk azt, hogy az idős otthonában vagy akár másfajta ellátásban d olgozó ápolók a szakmában maradjanak, és ne menjenek át az egészségügybe. Vagy vegyünk egy pedagógus végzettséggel rendelkező, szociális területen dolgozó embert, akinek lehetősége nyílik arra, hogy az oktatási rendszerbe átmenjen dolgozni - nem fogja megt enni, hogy ne menjen át, mert az a 3035 százalékos bérkülönbség igenis jelent annyit, amennyi vonzó a számára; bármennyire elhivatott, bármennyire szereti a munkáját, bármennyire szeret az adott területtel foglalkozni, a saját maga vagy akár a családja fe nntartása sajnos ezeknél a szempontoknál fontosabb. Tehát a másik követelési pont az, amit elsősorban be kellett volna terjeszteniük, akár képviselői önálló indítványként is, akár kormányelőterjesztésként is, hogy igenis január 1jétől a minimum 30 százal ékos béremelés az ágazatban megvalósuljon. És ha már itt a kevésbé fontos követelési pontnak a megvalósításáról beszélünk, az, amilyen formában ezt bevezetik, egyszerűen vérlázító. Az aláírók között látjuk, hogy kik szerepelnek, ez a lázári irónia diszkrét bája, hogy megadja a szociális dolgozóknak a szociális munka napját mint munkaszüneti napot, és közben a közszolgálati dolgozóktól elveszi július 1jét mint munkaszüneti napot. Úgy gondolják, hogy ez egy jó út? Úgy gondolják, hogy ez méltó és igazságos? V agy ne adjanak semmit, vagy mindenkinek adják! Ez így egy kicsit felemás történet. Most azokon kívül, amit már az előttem szóló elmondott, hogy milyen problémákat vet fel, akár erkölcsi aggályokat vet fel az ilyen módú intézkedés, azért ne felejtsük el azt , hogy elképzelhető, hogy két ágazatot fognak egymásnak ugrasztani. Jó ez önöknek? Ez ugyanolyan, mint a pótlékolás a bérfeszültség növelésében, vagy a bizonyos ágazatokban bevezetett életpályamodell, a másikban meg nem. Ugyanúgy bérfeszültséget és ágazati feszültséget okoz; ez az intézkedés is azt fog okozni. Most vegyünk egy hétköznapi példát: gondoljanak bele abba a helyzetbe, hogy a gyermekjóléti központ dolgozója valamilyen közös problémás ügy kapcsán felkeresi az önkormányzat szociális osztályának a d olgozóját, vagy elmegy a gyámhivatalba beszélni az ottani kollégájával. Önök szerint milyen feszültséget fog okozni az, hogy ő megkapja november 12ét mint munkaszüneti napot, és ezzel szemben az a kolléga pedig, akihez valamilyen eset kapcsán egyeztetni m egy, elveszíti július 1jét? A másik része pedig az, hogy hány emberről beszélünk, hány ember kaphatja meg ezt a kedvezményt. Nagyon jól tudjuk, hogy a szociális ágazatnak nagyon sok területén folyamatos munkarend van, és az időseket nem lehet otthagyni az ért, mert munkaszüneti nap van, a gyermekeket nem lehet otthagyni, mert munkaszüneti nap van, az ápolásra, gondozásra szoruló, fogyatékossággal élő embereket nem lehet otthagyni, mert munkaszüneti nap van. Úgyhogy nem igazán sokan fogják érzékelni ennek az előnyeit az ágazatban, és ha még hozzávesszük azt tényleg, hogy közben másik ágazatnak pedig kedvezményfosztásáról beszélünk, munkaszüneti nap elvételéről beszélünk, akkor meg pláne felháborító, amilyen formában be akarják vezetni. Tehát felháborító az, h ogy nem jó követelést választottak ki a szakszervezetek két követelése közül, illetve felháborító az a mód, hogy mások munkaszüneti napjának elvételével párhuzamosan vezetik be a szociális munka napját mint munkaszüneti napot. Úgyhogy kérem, hogy ezen vált oztassanak.
