Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - A szakképzési és felnőttképzési hatósági feladatok átadásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - PINTÉR TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2594 probléma, hogy nem a munkaerőpiac által kívánatos szakmákat tanulják a diákok. Ezért bizonyos térségekben bizonyos szakmákból hiány alakult ki, míg más szakmákból pedig túlképzés van, a végzetteket nem tudja felszívni a munkaerőpiac. Elmondható tehát, hogy megkérdőjeleződik az önök által továbbra is működtetett rendszer, amely az irányokat és arányokat határozza majd meg. A szakmákat kiemelten támogatott és nem támogatott csoportokra osztották, ami talán már a bevezetésekor is a lehető legrosszabb megoldás volt véleményem sze rint. Fel kell tenni a kérdést, hogy az elképzelésük szerint a foglalkoztatók, vagyis jellemzően a közepes és nagyvállalatok, vagy inkább a továbbtanulók érdekeit, igényeit szeretnék kielégíteni. Merthogy ez a kétféle igény sok esetben nagyon távol áll egy mástól, és észrevehető az a tendencia, hogy a két szereplő igényei között a jövőben még távolabb fognak kerülni egymástól. A diákok távlatokban és perspektívákban gondolkodnak. A legfontosabb szempont azonban az, hogy a választott szakmának a birtokában a távoli jövőben, 1015 év múlva mire számíthatnak, mekkora jövedelemre tehetnek szert, keresett lesze majd az adott szakma, a szakma birtoklása tude hosszú távon megfelelő életszínvonalat biztosítani nekik, illetve családtagjaik számára. A rendszer azért sem működőképes, mert az emberek egyrészről a keresett szakmákról nem gondolják, hogy hosszú távon is keresettek lesznek, másrészről a keresett szakmával elérhető úgymond átlagon felüli jövedelmet és fényes karriert az emberek hétköznapi tapasztalatai nem igazolják vissza. Tipikusan keresett szakma például a fémforgácsoló. A munkáltatók kiemelt jövedelmet, könnyű munkát, tiszta munkahelyeket ígérnek, azonban a hétköznapi tapasztalat egészen más: minimálbér, napi tízórás nehéz és koszos munka. (14.20) Harmad részt pedig el lehet azt is mondani, hogy a multinacionális nagyvállalatok a folyamatosan növekvő profit első apró megingására azonnal és elsőként a szakmunkások elbocsátásával reagálnak. Az önök által működtetett rendszerben azért soroltak kiemelten támog atott körbe bizonyos szakmákat, mert felméréseik alapján hiány van belőlük a munkaerőpiacon. Ha egy picikét ezt pontosítjuk: a munkaerőt kereső cégek álláshirdetéseire nem jelentkeznek olyan nagy számban munkavállalók, mint amennyit a cégek elvárnának. Vaj on lehete ebből azt következtetni, hogy a keresett szakmunkásokból kevés van, vagy továbbmenve, lehete következtetést levonni, hogy a keresett szakmunkásokból keveset képeznek a térség szakképzőiben? A vállalatok és igényeik, amelyeket a kamarán keresztü l a bizottság felé fogalmaztak meg, amelyeket ők jobb híján nagy hangsúllyal vesznek figyelembe, viszont a kamarák igényei döntően a nagyvállalatok szükségleteit befolyásolják, hiszen a nem kötelező tagság miatt a kisvállalkozók, de különösen az egyéni vál lalkozók többsége nem tagja a kamaráknak, míg a nagyoknak szinte mindegyike kamarai tag. Ezért aztán az is probléma, mert vannak olyan területek, mint például a fodrász, villanyszerelők, amelyek esetében szinte kizárólag egyéni vállalkozói vagy mikro- és k isvállalati formában tevékenykednek a piac szereplői. Emellett viszont az érdekvédelmi szervezetek, mint például az Iposz vagy a Kisosz, amelynek tagsága kizárólag egyéni vállalkozókból tevődik össze, sajnos nem tudják kellő erővel érvényesíteni szakmunkás igényüket. Fokozza a gondot, hogy a kör gyakran nem ismeri fel, ha sürgetővé vált a szakemberutánpótlás, mi több, a piaci megfontolásban abban is érdekeltek lehetnek, hogy minél nagyobb legyen a szakemberhiány, hiszen ezzel mesterségesen magas keresletet, ezáltal magas jövedelmet lehet elérni. A nagyvállalati körnek az érdekeltsége éppen ezzel ellentétes, hiszen ők abban érdekeltek, hogy minél nagyobb legyen a szakemberkínálat, mert majd ebben az esetben lesz nagy a merítési lehetőségük, és alacsonyan lehe t tartaniuk majd a béreket. Persze, a nagyvállalatoknál a szakmunkásbér így is kellően alacsony ahhoz, hogy senki számára ez aztán ne legyen vonzó. Tehát nem lenne gond az önök által benyújtott rendszerrel, ha az pontosan fel tudná mérni a jövőbeli munkaer őpiaci helyzetet, de nemhogy a jövőbelit, sajnos még a jelenlegit sem tudjuk
