Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 11. péntek (186. szám) - Egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK:
2333 nagyon jó, mint ahogy az egyébként szokott lenni a kormánypárt i képviselők felvetései alapján, de aztán a valóságban mégse működik. És amikor elfogynak az integrációs pénzek, amikor elfogynak az európai uniós pénzek, amikor elfogynak az ilyenolyan források, amelyeket adott esetben hazai költségvetési pénzekből csopo rtosítanak át ide, akkor világosan kiderül, hogy ezek a szociális szövetkezetek, amelyeket beígértek és egyfajta megoldásként felvázoltak nekünk, nem működnek. Tisztelet a kivételnek, természetesen, tisztelet azoknak a kivételeknek, ahol becsülettel végzik a munkájukat, és tényleg nemes célok érdekében tevékenykednek. De azt is látni kell, és nagyon jó lenne, ha államtitkár úr ezzel kapcsolatosan konkrét számokat tudna elénk tárni, hogy készülte egy összegző regiszter arról, hogy hogy állunk ezen a téren. Mennyi forrás lett összesen beleöntve ezekbe a szövetkezetekbe, mi ennek a konkrét eredménye? Itt különféle számok hangzottak el. A több mint 2 ezer szociális szövetkezetből mennyi az, amelyekről önök is úgy tartják, hogy életképes, és adott esetben piaci körülmények között is megáll majd a saját lábán? Nagyon jó lenne ilyen konkrét számokról is hallani itt, mert azt hiszem, hogy a rendszer alfáját és ómegáját valahol mégiscsak ez jelentené. Amikor mi azt mondtuk, hogy egyéb kiegészítő alapok is szükségelte tnek ehhez, azt értettük ezalatt, hogy a vidéken rendet kell teremteni, mert az mégsem járja, hogy vannak akár egyfajta ellenséges törzsi terület besorolást is kapható körzetek Magyarországon, ahol törvényszerű, hogy ezek a szociális szövetkezetek nem műkö dnek, hiszen mindent ellopnak. Nemhogy a terményt lopják el adott esetben, államtitkár úr, hanem vannak olyan falvak Magyarországon, ahol komplett utcasorokat lopnak el. És hiába hozom én ide a fényképeket, hiába hozok én ide petíciót a felháborodott és tö rvénytisztelő vagy éppen a beilleszkedett cigány lakosság részéről is, az államhatalom ezt elhessegeti magától, mert ez nyilvánvalóan kényelmetlen momentum, ami mégiscsak rávilágít arra, hogy nincs minden rendben a vidéki Magyarországon, azon a vidéki Magy arországon, ahol - ha csak a kistelepüléseket nézzük - az önkormányzatoknak több mint a fele idetartozik. Igaz ugyan, hogy egyszer Kósa Lajos mintegy nóvumként tárta elém, hogy tudome, mennyien élnek a legnehezebb sorsú kistelepüléseken. Igen, tudom, nem mondott nekem ezzel újat, a társadalom mintegy 7,5 százaléka lakik ezer fő alatti kistelepüléseken, pontosan azokon a helyeken, amelyeket önök ezekkel a szociális szövetkezetekkel elsősorban megcéloztak. De ahhoz, hogy ez működjön, és a gyakorlatban is apr ópénzre lehessen váltani ezeket az elveket, akkor ilyen formában rendet is kellett volna tenni vagy rendet kellene tenni, valamint ugyanúgy szükség lett volna egy állami koordináló szervezetre. Lehet, hogy az LMPs képviselő asszony most ezen megrökönyödik , de mi évekkel ezelőtt is mondtuk, hogy az államnak óriási szerepe lenne abban, hogy a szociális szövetkezeteket, ha már létrehozzák, összefogja és a működésüket koordinálja, és ne l’art pour l’art alapon működjenek, felélve a forrásokat egyfajta tücsöksz ervezetként. Aztán azt is mondtuk, jobban oda kellene figyelni arra, nehogy egyfajta új rabszolgapiac bontakozzon ki vagy keletkezzen azáltal, hogy azok a szabályozók, amelyekről előttem már oly sokan beszéltek, nem kellően átgondoltak. Önök akkor elhesseg ették ezeket a felvetéseket, és lámlám, mostanra kiderült, hogy csak volt alapja annak, amiről mi itt beszéltünk. Az utolsó felvetésem - talán még van rá néhány másodpercem - a segélyelv érvényesülése, amivel mi soha nem tudtunk egyetérteni. Tehát hogy ez ek a beruházások, ezek a projektek egyfajta segélyezetti státuszt, illetve mentalitást erősítsenek meg azokban az emberekben, akikre ezt kitalálták, ugyanis így soha nem lehet őket visszavezetni az elsődleges munkaerőpiacra. Köszönöm a figyelmet. (Taps a J obbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kíváne még valaki felszólalni? (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Államtitkár úr kíváne reflektáln i? (Lepsényi István jelzésére:) Parancsoljon, öné a szó.
