Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 10. csütörtök (185. szám) - Az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2170 Én úgy gondolom, hogy a XXI. századba n ennél sokkal többre kell minekünk gondolni akkor, amikor az igényeket megfogalmazzuk. Arra kell nekünk gondolni, hogy az orvosnak igenis jól kell magát éreznie, és érezze úgy, hogy meg van fizetve. (14.00) Igen, érezze azt a nővér is, hogy meg van fizetv e, és tudja azt, hogy ha fegyelmezetten és normálisan dolgozik 510 éven keresztül, akkor 160 ezer forint helyett, mondjuk, 360 ezer forint lesz a bére. Én biztos vagyok benne, hogy van olyan kormánytag, aki egy nem tervezett plázalátogatáskor többet költ. Nem jók ezek az arányok. Nem jók azok az arányok, amikor kiképezzük őket sok pénzért, majd utána mindenkinek az első gondolata az, aki megkapta az orvosi diplomáját, hogy hol tehetné le az első versenyvizsgát és mehetne el ebből az országból. Alulfizetett , elcsigázott, motiválatlan emberektől nagyon nehéz várni azt, hogy pontos, elérhető és biztonságos egészségügyi szolgáltatást nyújtsanak. Önök most pillanatnyilag ezt várják el, és hogy ilyen salátatörvényektől lesz majd nekik jobb az életük. Úgy gondolom , hogy ez nagyon kevés. És még egy dolog: az adósságállomány. Látszik, hogy ezzel egyetlenegy évben sem tudnak mit kezdeni. Most már ki tudják mutatni; volt, amikor ezt sem. Tavaly sem sikerült 110 milliárd forintot kifizetni 60 milliárd forintból. Az idén látszik, hogy mindenfajta strukturális átalakítás nélkül, ez egy szerkezeti finanszírozási hiány, de mindenfajta szerkezeti átalakítás nélkül ez most is megjelenik, hiszen 90 milliárd forintra rúg. Nem olyan régen kértük ki és összegeztük az összes egészs égügyi intézmény adósságát. A helyzet az, hogy amit önök tavaly belepumpáltak ebbe a rendszerbe, aminek itt örvendezni kellett és örvendezni méltóztattak, az nem volt több, mint egy hó végi kölcsön, újratermelték, megint ki kell fizetni. (Gelencsér Attila elfoglalja jegyzői helyét.) Államtitkár Úr! A salátatörvénynek én kiemeltem a pozitívumait is, amit mi is annak gondolunk. Ha a salátatörvény mellett vonunk egy nagyon komoly egyenleget ebből a dologból, akkor azt kell lássuk, hogy van egy adósságban fuldo kló egészségügy. Önök mindig elmondják, hogy milyen fantasztikusan jól megy. Nem! Nem megy jól, ami havi 3 és 5 milliárd forint körüli veszteséget termel, az nem megy jól, ott valaki nem jól számol. Az orvosaink alul vannak fizetve, nincs biztonságos és el érhető egészségügyi ellátás, annak van ilyen, aki meg tudja fizetni, van elegendő ismerőse, akit fel tud hívni, és nem mindenki számára egyenlő eséllyel elérhető. Ha ezt lehúzzuk, és az orvosok sem érzik benne jól magukat, a nővérek sem érzik benne jól mag ukat, meg a betegek sem érzik benne jól magukat, akkor úgy gondolom, erre nagyon nehéz büszkének lenni. Azok a koncepciók, amiket olvasunk, egyáltalán nem errefelé hatnak. Ha most egy kancellár ott ülne minden egyes egészségügyi intézmény élén, és tényleg egy közgazdász fogja majd eldönteni, nem lebecsülve ezzel természetesen a közgazdászok orvosi képességeit - de ők fogják majd eldönteni, hogy akkor most valamelyik műtétre szükség van vagy nincs? Van pénz, nincs pénz? Budapesten az fogja megoldani a helyze tet, ha építenek még egy nagy szuperkórházat? Megvannak a minimumfeltételek? Sikerült feltölteni az alapellátást? Megvannak az új háziorvosok? Megszűnt az orvoselvándorlás? Megszűnt a nővérelvándorlás? Meg tudjuk őket fizetni? Úgy gondolom, ezek lennének a zok az eredmények, amelyekről érdemes volna beszámolni, meg ezek lennének azok a törekvések, amerre felé hajtani lehet, nem pedig annak kellene örülni, hogy most már csak 33 ezren várnak egyébként a várólistán arra, hogy valamilyen műtétet elvégezzenek raj tuk. Szerintem nyugodtan vigyük feljebb az elvárások szintjét. A legfontosabb, hogy a bérszínvonal szintjét vigyük minél feljebb azért, hogy meg tudjuk tartani a szakembereket, és ne alulfizetett, elcsigázott emberektől várjuk azt, hogy pontosan végezzék e l a munkájukat, mentsék meg az életünket, és vigyázzanak miránk. Ezért javasoltuk azt, hogy a konszolidáció mellett azonnali 50 százalékos béremelés legyen a gazdasági, műszaki dolgozóknak, a nővéreknek, folytassák az orvosok béremelési programját, és
