Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 9. szerda (184. szám) - A keresztényüldözés és a közel-keleti és afrikai népirtás elítéléséről és az üldözöttek támogatásáról szóló határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2100 számára ugyanolyan elnyomó, fegyveres, gyilkolásra kész katonának vagy embernek tűnnek, mint az éppen ott garázdálkodó terroristák. De, még egyszer mondom, nem nyújtok be hozzá ilyen módosító javaslatot, csak arra szeretnék figyelmeztetni, hogy nem voltunk mi sem és most sem vagyunk mindig a jó oldalon, és attól, hogy egy szövetség tagja vagyunk, ha az a szövetség éppen e gy agresszor lépést tesz valakivel szemben, és veszélyezteti a békét, akkor legyen kötelességünk házon belül is fölhívni erre a figyelmet. Ez nagyon fontos és egyébként ez lenne a nagyon következetes magatartás. Amit pedig csak kiegészítésként tennék a jav aslat kapcsán a mai vitához, az pedig az, hogy számomra, vagy amit én látok és tapasztalok, nyilván életkoromnál fogva jóval kevesebbet, vagy szerényebb mértékű még az a tapasztalás, mint az önöké, de amit én látok, hogy nemcsak az a keresztényüldözés, ami kor ott valakit ténylegesen fegyverrel, fizikálisan vagy más brutális módon üldöznek és bántanak vagy éppen gyilkolnak, hanem szerintem a keresztényüldözésnek nagyon sok formája van. Sőt, azokat a formákat én bizonyos szempontból társadalmi méretekben vesz élyesebbnek is tartom. Azt szeretném, hogy ha a kormánypártok egy ilyen határozati javaslatot nyújtanak be, akkor az ne eddig terjedjen, hanem terjedjen tettekig is. Mire gondolok én keresztényüldözés alatt? Nyilván ez most egy sarkított dolognak tűnhet, d e az, ami verbális szinten napjainkban akár a sajtóban, akár a kultúrában, akár a mindennapi televízióműsorokban, rádióműsorokban zajlik, és itt elsősorban a morál és a keresztény értékrend - jelentsen ez bárkinek bármit - kilúgozása zajlik, tehát a tár sadalmat kilúgozzák mindenféle alapvető értéktől, ez is bizonyos mértékben az én olvasatomban keresztényüldözés. Amikor színházakban, mozikban, televíziós, tényleg neoprimitív showműsorokban amit megengednek maguknak egyesek, és adott esetben ezt még a mag yar kormány bizonyos módon finanszírozza is, mondjuk, azt a televíziócsatornát, ahol ezek a műsorok zajlanak, akkor ezáltal közvetett módon azt segíti elő, minimum nem akadályozza azt, hogy ennek valahol teret adjunk. Én itt nem olyan cenzúrára gondolok, a mi túllépne azon a szabadságon, amit alkotói szabadságnak vagy bármi másnak nevezünk, hanem olyan cenzúrára gondolok, hogy akkor legyen egy fix, hogy meddig terjed a szabadság, és honnantól számít ez olyan sértőnek, amit nemcsak keresztényekkel, hanem máss al szemben sem szabad megengedni. (18.10) Idehozhatnám, amikor az azonos neműek szerveznek nagy meneteket, és másról sem szól a provokáció, mint keresztény vallási szimbólumok gyalázásáról, s a többi, s a többi. Ismerjük ezeket a példákat, nem akarok elves zni az ilyen részletekben, de ezek mindmind erről szólnak. Amit Bárándy képviselő úr mond a kultúra és a kereszténység kapcsán, hogy melyik a meghatározó, én ebben nyilván vitatkoznék, de abból a szempontból igaza van, hogy azért nem határozza már meg las san a kereszténység a mindennapi kultúrát, legalábbis a magyar valóságban, mert már ki van lúgozva a társadalom ettől. És ilyen szempontból nekünk, törvényalkotóknak ebben felelősségünk van, még ha nem is azonos mértékű, és ha nem is közvetlen, hanem közve tett, de van. Ennek csak úgy lehet érvényt szerezni, ha egyértelműek azok a pillérek, hogy mi számít védett dolognak és mi nem, meddig terjed a szabadság, és honnantól van sértés. Abból a szempontból is vitatkozom - maximálisan értettem, hogy személyes ügy nek gondolja képviselőtársam a hitéletét, ez alapvetően így is van, de nekem nagyon tetszik az a megfogalmazás, hogy a vallás a legszemélyesebb közügy, és én azt gondolom, hogy ez tényleg így van. Ez egy személyes dolog, de egyben közügy is. Főleg egy olya n országban, amelynek identitását, fejlődését, értékrendszerét alapvetően befolyásolta az elmúlt ezer évben a kereszténység és a keresztény hitélet minden szempontból. De akkor ne csak szavakban, ne csak politikai dokumentumokban álljunk ki mellette, hanem álljunk ki tettekben is! Álljunk ki akkor is, amikor a költségvetésben kell szavazni; adott esetben abortusz, eutanázia - hány olyan nagyon kényes kérdés van, de keresztény szempontból, ha magunkat hívő keresztény embernek gondoljuk, akkor meg elég egyért elmű álláspontot kell képviselnünk, még akkor is, ha egyébként nem hoz támogató szavazatokat.
