Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 13. kedd (166. szám) - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2015. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vita - ELNÖK: - GELENCSÉR ATTILA (Fidesz):
149 szövetkeznek, akik ezeket az integrációs pénzeket eltüntetik. A cigányság ellen tesznek ezzel és a magyarság ellen tesznek ezzel. Óriási lenne… - márpedig az állam felelőssége, hiszen ezekben a zsebükben lévő, illetve kompromittálódott cigány vezetőkkel ezeket a problémákat megoldani nem lehet. Önök ezekkel szövetkeznek. Korábban az SZDSZ pedig azokkal a szélsőliberális megmondóemberekkel, akik a magyar többségi társadalmat kirekesztéssel, diszkriminációval és fasizmussal vádolták. Még egyszer mondom, a Jobbik nem így gondolkodik. A Jobbik a becsületes cigány embereknek nyújt baráti jobbot. Viszont lenne itt négy olyan súlyos feladat, ami egyfelől az államot, másfelől a cigány közösségeket érintené, és ha ezeket nem tudjuk megoldani, akkor semm iféle előrelépés nem lesz cigányintegráció ügyében. Bizony a cigányság részéről fel kell számolni azt az önszegregáló és a kirekesztést tulajdonképpen magával vonó kívülállás kultúráját, amiről Romano Rácz Sándor is annyit beszélt annak idején. Igenis be k ell dobni a köztudatba és beszélni kell a felelős, tudatos gyermekvállalás gondolatáról, mert - és nem én mondtam, hanem a borsodi cigányvajda, Lakatos Attila - a gyermek nem állat, hanem felelősség. Ez lenne egyfelől a cigány vezetőknek, a felelősen gondo lkodó cigány vezetőknek egy nagy feladat, ezt keresztülvinni, és ezért harcolni. Másfelől viszont az államtól is elvárna nagyon sok mindent ez a terület. Nevezetesen azt, hogy válságövezetekben dolgozó pedagógusokat, szociális szakembereket fizessék meg. K ínáljanak számukra olyan életpályamodellt, ami vonzóvá teszi az ezen a területen való dolgozást, foglalkozást azokkal a gyermekekkel, akiket valóban integrálni kellene közös jövőnk, a közös boldogság érdekében. És bizony, beszélni kellene a bentlakásos isk olák rendszeréről is, azokról az iskolákról, amelyek ezekkel a gyerekekkel még korán kiemelve abból a visszahúzó családi környezetből valamit kezdeni tudnának, de sajnos nincs szó ilyesféle párbeszédről, különösen akkor nem, ha zárszóként, mondjuk, a nagy bajban lévő tanodák helyzetére utalok, azoknak a tanodáknak a helyzetére, amely tanodák pontosan az ilyen nehéz sorú gyermekekkel foglalkoznak, de a kormány mulasztása miatt óriási anyagi bajban vannak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkere t leteltét.) Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy gondolkodjunk el közösen ezekről a kérdésekről. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm, Ander képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek; elsőként Gelencsér Attila képviselő úr, Fidesz. GELENCSÉR ATTILA ( Fidesz ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azon ritka pillanat ez, amikor kormánypárti képviselőként szeretnék rácsatlakozni vagy támogatni az előttem felszólaló jobbikos képviselőt. Mint Kaposvá r országgyűlési képviselője és ennek a nevelőotthonnak nyolc évig fenntartója, azt hiszem, hogy eléggé ismerem az ottani szituációt. Az Ander Balázs által elmondott mondatok minden szavával egyetértek a nevelőintézettel kapcsolatban. Ráadásul pontosan tudo m, hogy négy évig megyei képviselő volt, onnan is ismerheti, de azt is tudom, a dolgozók mesélték, hogy tényleg vette a fáradságot a képviselő úr, hogy meglátogassa ezt az intézményt, és az a helyzet, hogy nehéz jobb mondatokat mondanom a képviselő úrnál, mert a szituáció pontosan az, amit ő az előbb elmondott. A hangulatról annyit szeretnék mondani, hogy egy kicsit már kellemetlen, hogy az ombudsmani vizsgálatok sora megjön oda, és a dolgozók szempontjait egyáltalán nem veszi figyelembe. Sokkal több tapint atra, empátiára, együttérzésre, odafigyelésre lenne szükség ebben a tekintetben, mert - hogy csak az ottaniakat idézzem, a Kaposváron élő, ebben az intézetben dolgozókat - ha az ombudsmani vizsgálatot végzők, mondjuk, két napot eltöltenének ott, szívesen l átná bárki, hogy mutassák meg végre, hogy kell ezekkel a fiatalokkal dolgozni és bánni, tekintettel arra, hogy aki ott veszélyben van, az gyakran nem a fiatal, hanem az ott dolgozó felnőtt. Az a helyzet, hogy azok a
