Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 24. hétfő (177. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz):
1338 És még egy bocsánatkérést kifelejtettem: azért Kuncze Gábortól, volt belügyminisztertő l is vártunk volna egy bocsánatkérést tíz évvel az akkori történések után. Hiszen emlékezzünk, az volt az az időszak, amikor megtudtuk, hogy a sün nem egy barátságos kis erdei állat, hanem igazából egy rendőrségi szakfogalom. Azt is fontosnak tartom még me gjegyezni, hogy 2006ban sajnos ugyanúgy hallgattak sokan NyugatEurópában, mint ahogy 1956ban sem cselekedtek, azok, akik olykorolykor kisebb ügyek kapcsán is Magyarországon a sajtószabadságot féltik vagy a szólásszabadságot féltik, ők nagyon kevésszer emelték fel a hangjukat a pesti srácok védelmében, vagy nagyon kevésszer emelték fel a hangjukat 2006. október 23a után. Mi viszont folytatjuk az ’56os emlékév rendezvényeit, 355 településen, 80 kiállítással, 29 romkocsmában, 14 zeneművel, 56 színházi mű vel és 204 büszkeségponttal. (Szilágyi György: Hívjátok meg a Mátsikot is!) Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : A napirendi felszólalások sorában utolsóként Kósa Lajos frakcióvezető úr következik, a Fidesz részéről : „Az októberi forradalom és szabadságharc 60. évfordulója” címmel. Parancsoljon! KÓSA LAJOS ( Fidesz ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar nemzet számára a szabadsága a legfontosabb értéke. Ha belegondolunk, nincs még egy olyan nemzet Európában, amelynek a ne mzeti és állami ünnepei mindegyike a szabadsághoz vagy az önálló státusz kikiáltásához kapcsolódik. Ez a szabadságharc, ez a szabadság iránti vágy ezeréves történelmünket olyan mélyen áthatja, hogy ennek semmilyen módon ki nem lehet kezdeni az erkölcsi ala pját. Ez a küzdelem megmutatkozott akkor, amikor a magyar nemzet egyöntetűen, egy emberként lépett fel, bár ha rendkívül különböző dolgokat gondolt adott esetben a magyar társadalom érdekeiről, lett légyen ez a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságha rc, legyen ez a ’48as szabadságharc vagy az ’56os forradalom és szabadságharc. Az az összefogás, ami ezekben a pillanatokban megmutatkozott, kivételes. Kivételes pillanata a magyar történelemnek, és azok a magyar honfitársaink, akik ezekben a küzdelmekbe n részt vettek, oszthatatlan és egyértelmű hősei a nemzetnek. Csak hálásak lehetünk nekik, azoknak az embereknek, akik lett légyen a küzdelmük reménytelen, ha tudták is, hogy a küzdelmük abban a pillanatban nem vezethet eredményre, tették azt, amit a felfo gásuk, az erkölcsük, a szabadságvágyuk követelt Rákóczi kurucainak, a ’48as honvédeknek vagy a pesti srácoknak. És ha már itt tartunk, hadd mondjam: és annak a sok tízezer vidéki fiatalnak és felkelőnek, aki nemcsak a fővárosban, hanem szerte az országban Debrecentől Pécsig és Szegedig kiment az utcára, és mondta azt a kommunista diktatúra megvalósítóinak, hogy elég volt, ebből Magyarország, a magyar nemzet nem kér, a szabadságunk számunkra mindenek fölött való. Akkor, amikor ezeknek a hősöknek az emlékére és ennek a szabadságvágynak a tiszteletére ünnepségeket rendezünk, illik fejet hajtani, és végképp bárdolatlanság fütyörészni. Ugyanis, aki ilyenkor fütyörészik vagy tiltakozik, nem egészen világos, hogy mit csi nál. Vajon azt fejezi ki, hogy ő az ÁVHval ért egyet, vagy pont a Kossuth téren a fütyörészéssel azt fejezi ki, mert ott a hősöket ünnepeljük, hogy nekik inkább az emberekbe lövetőkkel van eszmei rokonságuk, és azokkal értenek inkább egyet, semmint az áld ozatokkal és a hősökkel? Vagy egyszerűen csak bárdolatlanok, és nem ismerték fel a demokráciában azt az egyszerű szabályt, hogy ha nekik valamilyen politikus vagy politikai erő nem tetszik, akkor szerveznek erre a fütyülősköpködős eseményt, oszt’ elmennek és fütyörésznek. De nem bántják meg a hősöket, nem bántják meg azokat a hazafiakat, akik a szabadságért az életüket áldozták! És végképp visszás ez akkor, amikor az ’56os eseményekre emlékezők pontosan tudják, hogy tíz évvel ezelőtt az 50. évfordulón épp úgy belelövettek a tömegbe, mint ’56 idején, ráadásul pontosan azok, akik a politikai és a jogi utódjai az ’56os forradalmat vérbe fojtó MSZMPnek. (Gőgös Zoltán: Ott ülnek köztetek!) És hogy még érdekesebb legyen a helyzet, ma látjuk, a tegnapi napon a
