Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 24. hétfő (177. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára:
1339 k omplett magyar baloldal legitimálta az 50. évfordulón tömegbe lövetőket azzal, hogy eltűrte azt, hogy együtt ünnepelnek, ha egyáltalán ünnepnek lehet nevezni azt az eseményt, ahol egyébként az ’56os forradalomra emlékeznek azok, akik az 50. évfordulón a t ömegbe lőttek, vagy legalábbis együtt vannak velük. (13.50) Érdekes a magyar politika. Tehát szerényen azt hadd jegyezzük meg, hogy semmi módon nem tudunk azonosulni azokkal, akik a politikai jogutódjai és a továbbvivői az ’ 56os forradalmat vérbe fojtóknak, és azoknak, akik az 50. évfordulón a tömegbe lövettek. És csak tényszerűen mondom, de érdekes összefüggés, hogy a tegnapi megemlékezés volt az első olyan megemlékezés, amelyről nem tudott tudósítani az a napilap, amely a forradalom vérbe fojtásával született, és végig gátlástalanul kiszolgálta a megtorlást, a terrort és utána a kommunista egypárti diktatúrát. (Gőgös Zoltán: Ez sem igaz! Most legalább elismerted! El is ismerted!) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormány párti padsorokban. - Kunhalmi Ágnes: Elismerték! Beismerő vallomás! - Gőgös Zoltán: Gratulálok!) ELNÖK : Ismét Dömötör Csaba államtitkár úré a szó, parancsoljon! DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Engedje meg, hogy én is szóljak röviden a tegnapi ünnepről, és kicsit továbbgondoljam abban az értelemben, hogy milyen feladatokat ró ránk 1956 manapság. A tegnapi napon sok száz helyen tartottak megemlékezést, és ez a sok sz áz ünnepség világosan kirajzolta azt, hogy a magyar a szabadság népe. Éppen azért adódik a kérdés, hogy mi a dolga ma egy szabadságszerető népnek. (Burány Sándor: Ez zavar benneteket.) A szabadságért ugyanis napról napra meg kellett küzdeni 1956ban, és na pról napra meg kell küzdenünk most is. A Kossuth téren is elhangzott tegnap, hogy a legfontosabb, az egyik legfontosabb feladat talán az, hogy megmentsük Brüsszelt az elszovjetesedéstől (Dr. Bárándy Gergely: Biztos neked a feladatod! - Kunhalmi Ágnes: Nagy obb kommunistává váltatok, mint a bolsevikok!) attól, hogy valahol máshol helyettünk próbálják eldönteni, hogy például kivel éljünk együtt, hogyan éljünk a saját országunkban. (Dr. Varga László: Propagandaminisztérium!) Mindezt csak azért hozom fel, mert a múlt héten a 60. évforduló mellett uniós csúcstalálkozó is volt Brüsszelben, és ezen világosan kiderült az, hogy az Európai Unió változatlanul napirenden kívánja hagyni a kötelező kvóták kérdését. A tanácsi záródokumentum is arra hívja fel a figyelmet vag y arra hívja fel a tagországokat, hogy gyorsítsák fel a bevándorlók szétosztását. (Dr. Tóth Bertalan: Ez aláírtuk!) Ezt természetesen a magyar kormány ellenzi, mint ahogy ennek a helyszínen jelzését is adta, ezt jelezte is. Az, hogy a kvóták még mindig nap irenden vannak, a rossz hír. A jó hír az, hogy Magyarországot ezeken a tárgyalásokon már 3,3 millió szavazat, az új nemzeti egység erősíti. Azok egysége ez, akik szerint az európai egyesült államok helyett a nemzetállamok közösségére van szükség, és akik s zerint Magyarországnak meg kell védenie közösségeit és kultúráját. Mi elhúzódó vitára számítunk. A népszavazás nem valaminek a vége, hanem egy történet, egy folyamat kezdete. Jól látszik ebből is, hogy a magyarok a legfontosabb nemzeti ügyekben egységesek, akár az árral szemben is kiállnak az igazukért, és megvédik függetlenségüket. Ezért is kezdeményezett a kormány alkotmánymódosítást, és ezért folytat párbeszédet ebben az ügyben minden parlamenti párttal. Sajnáljuk, de meg sem lepődünk azon, hogy nem mind egyik párt vesz részt ebben az egyeztetésben. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ami a tegnapi baloldali megmozdulásokat illeti: a baloldal komoly lehetőséget hagyott ki arra, hogy tisztázza végre a viszonyát 1956hoz. Jóvátehették volna a 2006os
