Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 17. hétfő (176. szám) - Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása általános vitájának folytatása - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):
1281 L. SIMON LÁSZLÓ ( Fidesz ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy Staudt képviselő úr nem maradt benn, mert éppen azzal a kérdéssel kívánok foglalkozni, amit hiányolt, az alkotmányos identitás problémájával. Magyarország Alaptö rvényének hetedik módosításában új fogalomként jelennek meg az alkotmányos önazonosság, illetve az alkotmányos identitás kifejezések. A Nemzeti hitvallás kiegészítése szerint „Valljuk, hogy a történeti alkotmányban gyökerező alkotmányos önazonosságunk véde lmezése az állam alapvető kötelessége.” Az Alaptörvény R) cikke pedig a következő bekezdéssel bővül: „Magyarország alkotmányos identitásának védelme az állam minden szervének kötelessége.” Miért indokolt az Alaptörvényben az alkotmányos identitás fogalmáva l élni? A részletes indoklás szerint az Európai Unió olyan jog- és értékközösség, amely tiszteletben tartja tagállamainak alkotmányos identitását, a tagállamok államiságának legalapvetőbb kérdéseivel összefüggő önálló döntési jogát. Az Európai Unióról szól ó szerződés 4. cikkének (2) bekezdése kifejezetten is jelzi, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamok egyenlőségének elvét és a tagállamok nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok politikai és alkotmányos berendezkedésének. A tagállam n emzeti identitásának meghatározása értelemszerűen az adott állam és az azt alkotó politikai közösség legalapvetőbb, elvitathatatlan joga, amely elsősorban, de nem kizárólag annak alkotmányában jelenik meg. Helyénvaló ezért, hogy az állam politikai közösség e az alkotmányozón keresztül az állam nemzeti identitásának egyes alkotóelemeit az alkotmányban rögzítse. A nemzeti identitás fogalma természetesen nem fedi le az alkotmányos identitásét, bár egymástól elválaszthatatlanok, hiszen egy nemzeti közösség, egy történelemmel rendelkező ország alkotmányában megjelenő közösségi identitásról van szó. Ennek kapcsán Gary. J. Jacobsohn „Az alkotmányos identitás változásai” című, 2011ben megjelent tanulmányában joggal fejti ki: „Az alkotmányelmélet jellemzően kevéssé f oglalkozik az alkotmány identitásának kérdésével. Pedig az alkotmányok bizonyos jellemzői lehetővé teszik, hogy beszéljünk egyfajta alkotmányos identitásról, és a kialakulására jellemző párbeszédes folyamat lehetővé teszi azt is, hogy egy tetszőleges alkot mány kiválasztása után meghatározzuk annak identitását. Ezt az identitást, amely számos, a nemzet múltját kifejező törekvés és vélemény elegyeként jelenik meg, folyamatosan alakítják a bíróságokon, a törvényhozásban és a köz, illetve magánszféra további s zínterein zajló politikai és értelmezési viták.” Az alkotmányok elfogadásához vagy megváltoztatásához mindig erős legitimációra, illetve felhatalmazásra van szükség. Egy közösség, a mi esetünkben az államalkotó magyar nemzeti közösség alapvető, javarészt k özmegegyezésen nyugvó értékeinek írásos rögzítése a lehető legszélesebb társadalmi támogatottságot feltételezi, s bár nyilván vannak olyanok, akik nem azonosulnak Alaptörvényünk Nemzeti hitvallásának, illetve Alapvetésének valamennyi pontjával, de azt alig ha vitatják, hogy az Alaptörvény olyan módon hozott előrelépést a többször toldozottfoltozott 1949es alkotmányhoz képest, hogy ugyanakkor a ’89es változtatások után kialakult demokratikus intézményrendszer értékeit megőrizte. Az előrelépés paradox módon éppen a közösségi, nemzeti identitásunk fontos elemeinek konzerválásában érhető tetten, hiszen azt Jacobsohntól is tudjuk, hogy az alkotmányosan biztosított, kiemelt védelem értelme éppen az, hogy az alkotmányozók biztosítékot nyújtsanak a jelenlegi ident itás számára, egy későbbi lehetséges, de elutasított identitással szemben. Éppen ezért kell az alkotmányozáshoz széles legitimáció, a törvényhozásban kétharmados vagy akár annál is nagyobb többség, hiszen ilyen nagy többséggel tudják az alkotmányozók kizár ni, hogy az alkotmány szellemét, az általa meghatározott, illetve leírt identitáskeretet a jövőben erőteljesen megváltoztassák. Az Alaptörvény hetedik módosításának részletes indoklása is kitér arra, hogy a nemzeti és az uniós jog egymással való kapcsolatá nak az egyes államok alkotmányos önazonosságára tekintettel történő értelmezése folyamatosan napirenden van az európai országok alkotmánybíróságai előtt is.
