Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 13. kedd (166. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP):
121 A jelenlegi szervezetbe n is tudjuk biztosítani azokat a feltételeket, amelyek a magyar haza, Magyarország, a magyar emberek megvédéséhez szükségesek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! „A bevándorlás vallási vetületeiről” címmel napirend előtti felszólalásra jelentkezett Rétvári Bence államtitkár úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője. DR. RÉTVÁRI BENCE ( KDNP ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A világban jelenleg a keresztényeket a vallá suk miatt 81 országban üldözik; 200 millió ember személyes léte, élete van veszélyben a keresztény hite miatt, 400 millió keresztényt különböztetnek meg hátrányosan a hite miatt; 20002010 között körülbelül 1 millió katolikusnak vagy protestánsnak kellett az életét adnia vallási okból, nem önszántából; az elmúlt tíz évben általánosságban 24 óra alatt 270 keresztény embernek kellett a hitéért az életét adnia, és a keresztényeknek alig negyede él fejlett demokráciában a világon. A KözelKeleten ezelőtt száz é vvel minden negyedik ember keresztény volt, ma minden harmincharmadik ember keresztény. A többieket vagy elüldözték, vagy megölték, vagy erőszakkal áttérítették. Ezek olyan szempontok, ezek olyan tények a KözelKeletről és ÉszakAfrikábó l, amelyek nélkül nem tudjuk megítélni sem a modern kori bevándorlás kérdését, sem a vallásszabadság világméretű kérdését. Ezek olyan tények, ezek olyan tapasztalatok, amelyek azt mutatják, hogy valószínűleg az elmúlt évszázad volt az, amikor a legtöbb ker eszténynek kellett az életét adnia a hitéért, amikor a legtöbb embert gyilkoltak meg katolikus vagy protestáns hite miatt. Ha a modern kori bevándorlás kérdéskörét vagy az Európában jelentkező újfajta társadalmi problémákat, az újonnan jelentkező bajokat, problémákat meg akarjuk ítélni, ha teljes képet akarunk kapni ezek létrejöttéről, akkor figyelembe kell vennünk mind a KözelKelet, mind az északafrikai térség vallási problémáit, és az egész népvándorlási kérdés vallási vetületét. Hiszen mi, akik itt nőt tünk fel egy nyugatos, európai, északatlanti demokráciában, fejlett jogállami körülmények között, el sem tudjuk képezni, hogy tőlünk pár száz vagy pár ezer kilométerre délre vagy délkeletre mennyire másak a vallási körülmények, mennyire másként tekintenek ott a keresztényekre. A KözelKeleten a kereszténység a Nyugattal egyenlő, a sok esetben gyűlölt, de mindenképpen megvetett és másodrangúnak tartott Nyugat jelképe. Éppen ezért azok a támadások, amelyek a kereszténységet, a keresztényeket, templomokat, pa pokat, hívőket érik a KözelKeleten, igazából az egész Nyugatnak, NyugatEurópának szólnak, a Nyugat iránti megvetésnek vagy ellenségességnek a jelei. Annak, hogy beáramlott több százezer, aztán több millió ember ebből a térségből Európába, egyfajta szomor ú következménye az, amit a nyár folyamán tapasztaltunk meg, amikor Franciaországban egy papot a saját templomában öltek meg, egy másikat pedig megpróbáltak megkéselni a saját parókiáján, plébániáján, miután egy bevándorlónak segítséget nyújtott, adott neki fürdési lehetőséget, ételt, de készpénzt már nem akart neki adni, ezért rántott tőrt az illető támadó. (9.30) Ezek a jelenségek csak Európában, NyugatEurópában új jelenségek. Sajnos, a KözelKeleten az elmúlt évtizedekben napi jelenségek voltak. Ez volt az oka annak, hogy évezredes, kétezer éves keresztény közösségek váltak támadások áldozataivá. Ha megnézzük, mennyi keresztény élt 1947ben Irak területén, akkor azt látjuk, hogy 4,5 millió, 20 évvel ezelőtt már csak 1,5 millió, most pedig alig 200 ezer. E zek a támadások Irakban, Szíriában a keresztény közösségek ellen nagyon sok esetben évezredes közösségeket tettek semmivé. Teljesen más az értékvilága a támadóknak, mint nekünk, keresztényeknek az emberi méltóság tekintetében, a kulturális hozzáállás tekin tetében, a gazdasági életben, az emberi élet tiszteletében, a
