Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): - ELNÖK: - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
540 Megpróbálnám. Nagyon nehéz túlkiabálni persze itt a férfiak harsogását, de azért megkísérlem a lehetetlent. Nos, ha csak 1990ig megyünk vissza, milyen utat mutatott az MSZP, illetve azok a kormányok, amelyek a közoktatá st, köznevelést - akkor még közoktatásnak hívtuk - irányították? Elbocsátott tanárokat. Hallottunk itt számokat mintegy 1617 ezerről. Mutatott olyan utat is, hogy megemelte minden egyes pedagógus heti kötelező óraszámát heti két órával, anélkül, hogy ehhe z fizetésemelést rendelt volna. Nem követték ezt az intézkedést sztrájkok és tüntetések. Elvették a pedagógusoknak és másoknak is a 13. havi fizetését, ezzel mintegy 17 milliárd forintot vontak el a közoktatásból, amit mi visszatettünk. És sorolhatnám a pr oblémákat, a gyengülő eredményeket, a közoktatási rendszer teljes szétzilálását. Aki figyelt Balog Zoltán miniszter úr expozéjára, ott sorban egymás mellé tette azokat a jeleket, ami miatt 2010ben változtatnunk kellett. Ezért ez a vitanap talán ne útmutat ás legyen, hanem legyen az, aminek lennie kell, eszmecsere, konzultáció arról, hogy hogyan tovább, mit kell csinálni, hogy azok a kétségtelenül meglévő problémák, amelyek miatt most itt összeültünk, javuljanak. Szeretném a mondandóm elején még leszögezni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt számára és magától értetődően a szövetséges nagyobbik párt, a Fidesz számára is a köznevelésben a legfontosabb érték a gyermek. Éppen ezért neveztük a 2011ben néha ironikusan emlegetett köznevelési törvényt köznevelésnek , mert nevelni köztudottan a gyerekeket lehet. Számonkérni bizonyos mondatok hiányát teljesen fölösleges, amikor a FideszKDNPkormány minden intézkedése a gyerekek javát szolgálja. Azt hiszem, nem kell itt bizonygatni azt a családpolitikát, amely pont azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek ne éhezzenek, hogy jobban éljenek. És ugyanígy az iskolarendszerben is tisztában vagyunk azzal, hogy ha történetesen a pedagógusok élethelyzetén javítunk, ez is a gyerekek érdekét szolgálja, mert a jobban fizetett, jobban megbecsült tanárok a gyerekekkel eredményesebben tudják a pedagógiai munkát végezni. A másik ilyen alapvetésünk, hogy megbecsüljük, tiszteljük a tanárembereket, fejet hajtunk előttük, és azt hiszem, hogy a 2010 óta megkezdett politikánk, a pedagóguséletp álya, az itt már számokkal többször alátámasztott és bebizonyított fizetésemelés mindmind azt igazolja, hogy kiemelt figyelemmel van a kormányunk a pedagógusokra, és értékeljük a munkájukat. Tisztában vagyunk azzal, hogy a jó iskola legfontosabb alapfelté tele a jó pedagógus, a jól megfizetett, megbecsült pedagógus - mi más szolgálja jobban a gyerekek érdekét, mint ez? De nézzük akkor a mai helyzetet, ami miatt ezt a vitanapot kezdeményezték. Ahhoz, hogy a helyzetet tisztán lássuk, egy kicsit érdemes vissza tekinteni. Ígértem, hogy nem fogok hatvan évre, pláne nem száz évre visszamenni, csak a kilencvenes évekig. A kilencvenes évek elején alakult ki az az oktatási rendszer, amely háromféle fenntartót tett lehetővé a köznevelés, a közoktatás rendszerében, így a települési önkormányzatokat, az egyházakat és emellett magániskolák létét is lehetővé tette. Itt most az önkormányzati iskolarendszerről engedjenek meg néhány szót. Az önkormányzatok voltak tehát a fenntartók, közel háromezer települési önkormányzat a tö bb mint ötezer iskolánál. Nem vitatva az önkormányzati testületek, polgármesterek jó szándékát, iskola iránti elkötelezettségét, mégis azt kellett tapasztalnunk, hogy ez az önkormányzati rendszer ahelyett, hogy összetartott volna és jobban szolgálta volna a gyerekek egyenlő esélyének a mindenki által tiszteletben tartott és követendő célját, egyre jobban széjjelment, egyre jobban nőttek a különbségek az iskolák között mind anyagi tekintetben, felszereltségben és természetesen az oktatás színvonala tekinteté ben is. (15.40) Az önkormányzatok mintegy 50 milliárd forint adósságot halmoztak fel akkor, ami az elmúlt évekre 1300 milliárd forint adósságra nőtt. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok néhány kivételtől eltekintve csődbe mentek. Ha egy intézmény fennta rtója, jelesül az önkormányzat csődbe megy, akkor értelemszerűen csődbe megy a fenntartott intézmény is. Ennek a látható jelei természetesen különbözőek megyénként, városonként, de a tény önmagáért beszél.
