Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): - ELNÖK: - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
541 Milyen látványos jelei voltak ennek a csődnek? Sor ra szűntek meg a szakkörök, elsősorban a vidéki iskolákban. Nem egy, hanem több tucat, több száz olyan iskola volt, ahol egyetlenegy szakkört sem tudtak tartani, pedig jól tudjuk, hogy a szakkör az iskolai pedagógiai munka egyik ékes színfoltja. Bezártak, megszűntek az iskolai kórusok, az énekkarok, a diákszínjátszás. Nagyon leszűkült, sok helyen megszűnt minden iskolai sportolási lehetőség. Az elszegényedett önkormányzatok alig bírták fenntartani az iskolai étkeztetést, és szociológusok tanulmányai, pedagó gusok tapasztalatai mind azt mutatták, hogy óriási mértékűre növekedett a gyerekszegénység, a gyerekek nem megfelelő étkeztetése. Megjegyzem, hogy ezeket a problémákat mi orvosoltuk, hiszen ma már a gyerekek óriási nagy többsége ingyen étkezik az iskolában , és nem egy olyan iskola van, ahol a választható szakkörök száma ötven és száz között mozog, ezáltal színessé, széppé téve a gyerekek délutáni elfoglaltságát. Ezek természetesen nem kötelezőek, kiki az érdeklődése alapján jár ide. Mi ez, ha nem egy gyerek központú iskolarendszer? De folytatom még a hiányjeleket. Szinte megszűntek a nyári étkeztetés lehetőségei, szintén anyagi okok miatt. A nyári táborok egymás után zártak be. S bizony ezerszámra voltak olyan pedagógusok, akiket az önkormányzati pénzhiány mi att törvénytelenül úgy foglalkoztattak, hogy tíz hónapos szerződést kötöttek velük, ezáltal megspórolván kéthavi nyári fizetést. S ami megint nagyon fájdalmas, és az oktatás színvonalára nézve is nagyon negatív: ismét megszaporodtak a képesítés nélküli ped agógusok. Ennek oka egyrészt az volt, hogy így anyagilag megint csak a fizetésben sokat tudtak spórolni. S akkor nézzük, hogy mi volt a szakmai oldalon. A fenntartónak vannak szakmai irányítási lehetőségei. Ahol az önkormányzatoknak, elsősorban a kistelepü léseken, nem volt olyan pedagógiai tudással, kompetenciával rendelkező embere, ha szabad így mondani, humán erőforrása, ott jó szándékkal ugyan, de mégiscsak a szakmai irányítás feladatát nem tudták megfelelő színvonalon ellátni. És megjelent az a tendenci a is, hogy jóllehet a fenntartónak nem volt joga beleszólni az önállónak hirdetett iskolák életébe, bizony egyre többször rákényszerítettek az iskolákra olyan szakmai elgondolásokat, amelyeket az iskolák kényszerből hajtottak végre. Ezért az a sokat hangoz tatott iskolai szakmai autonómia, ami óriási érték kellene hogy legyen, bizony nagyon sok esetben sérült. Ennek gazdag irodalma van, érdemes forgatni a kilencvenes és kétezres évek pedagógiai sajtóját. E sok probléma eredményeképpen persze tovább gyengülte k az eredmények, a 2000es évek elején megjelent a PISAsokk, amire késve reagált az akkori kormányzat, és csődbe ment nagyon sok alapítványi iskola, amely orvoslására, átvételére nem volt lehetőség. Mert, mint ahogy miniszter úr mondta az expozéjában, nem volt egyértelmű felelőse az oktatásügynek. Itt a parlament nagytermében is többször elhangzottak azok a problémák, amelyek zömmel NyugatMagyarországon jelentkeztek, amikor egyegy csődbe ment önkormányzat átadta az iskoláját egy fűtfát ígérő alapítványn ak, de a fű és a fa helyett bizony az lett, hogy a pedagógusok félévekig vagy akár évekig nem kaptak bért - nem egykét nap késéssel kapták meg, hanem egyáltalán nem kaptak , majd az iskola bezárta kapuját, és mentek a gyerekek, ahová tudtak. Ilyen problé mák az elmúlt években nem voltak. S ezekért a pedagógusokért, ezekért a gyerekekért abban az időben bizony nem vonult senki utcára, és nem sírtak miattuk, és az akkori oktatás irányítója, Hiller miniszter úr is széttárta a kezét, mert nem volt rá jogi lehe tőség, jogi eszköz, hogy ezeket a nem egyedi, hanem többszörösen, tucatszám jelentkező negatív fejleményeket javítsák vagy megoldják. De nézzük az önkormányzati fenntartás másik oldalát is, azt, hogy egyáltalán mit tanítottak ezekben az iskolákban. Mint mo ndtam, nem volt igazi szakmai irányítás. Olyan korban éltünk, amikor a Nemzeti alaptanterv tananyagot nem tartalmazott, a létező kerettanterv nem volt kötelező, ezért nem volt egy olyan oktatásirányítási dokumentum, amelyből egyértelművé vált volna, hogy m it kell tanítani minden gyereknek és mit nem kell tanítani.
