Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP):
538 Tudják, szerintünk szintén kifejezetten tisztességtelen, hogy képviselők gyáván úgy minősítenek itt ülő szakszervezeti vezetőket, hogy pontosan tudják, hogy ők erre nem tudnak reagálni. Ha válaszolni nem is tudnak, tisztelt képviselőtársaim, írásban átadták a véleményüket, ezért most a Pedagógu sok Demokratikus Szakszervezetének írásos véleményét fogom változtatás és kommentár nélkül tolmácsolni itt az Országgyűlés soraiban. „Tisztelt Országgyűlési Képviselők! Honanyák és Honatyák! A mai vitanap megrendezésének kezdeményezésekor még csak kevesen reméltük, hogy összefog az ország. S lám megtörtént. Igaz, ehhez kellett pártunk és kormányunk hosszú évek óta tartó, áldozatos, időt és energiát nem kímélő, éjt nappallá tevő, az ország közoktatását a még mérhető szint legalsó traktusába taszító szerencsé tlenkedése. Hiszen teljesen feleslegesnek bizonyult a szakemberek és szakmai szervezetek megmegújuló felhorgadása, mert az EMMI úrasszonyai és urai minden lehetséges hibát elkövetve verték át a magyar társadalom egészén azt a párját ritkítóan retrográd iz ét (Dr. Rétvári Bence: Izét?) , amit mindannyiunk legnagyobb örömére nemzeti köznevelési törvénynek nevezünk. Verték át. Átverték a társadalmat, átverték a szülőket, mert európai szintű intézményműködtetést és fenntartást, egyenlő esélyeket biztosító, maga s színvonalú képzést ígérve vettek ki a szó szoros értelmében minden eszközt a kezükből, amellyel beleszólhatnának gyermekeik iskolában eltöltött idejének felhasználásába. Annak az időnek a hasznos eltöltésére gondolok, amely több, mint azon órák száma, am it egy, a közoktatásban tanuló diák a családjával egy adott napon eltölt, elvéve tőlük így a valódi gyermekkor megélhetésének élményét, belekényszerítve őket egy olyan robotba, amely mindennek nevezhető, csak boldog, kiegyensúlyozott iskolakornak nem. A sz ülők hiába fordulnak panaszukkal az igazgatóhoz, a tankerület vezetőjéhez, választ nem kapnak, mert az igazgató és a tankerületi vezető nem illetékes. A KLIK meg nem válaszol. Miért? Mert nem illetékes. Akkor ki az illetékes? Tudjuk, ki. Átverték a diákoka t, mert ahelyett, hogy bővítenék lehetőségeiket, inkább csak szűkítik azokat. Mert még „tudjuk ki” is azt mondta, hogy nem kell büfészak a felsőoktatásban, nem kell a sok érettségi a gimnáziumokban, egyáltalán nem kell annyi gimnázium sem, csak azt nem mon dja ki, ámbár határozottan sejteti, hogy nincs szüksége a sok vitatkozni, érvelni, érdekeit képviselni tudó őszinte és tiszta tekintetű fiatal felnőttre. Annál inkább szüksége van arra az iskolából kikerülő arctalan tömegre, akiknek épp a jelenlegi oktatás i rendszer veszi el a jövőjét, akikre mindig lehet számítani némi rezsiharc, közmunka vagy az éppen aktuális honmentés és a boldog szép jövő ígéretének újabb és újabb beígérésével. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: …szakmai hozzászólás!) És azok, akik köszö nik, de ebből nem kérnek, mert mást akarnak? Nos, ők Cambridgeből, Oxfordból, az ELTEről, a BMEről, a SOTEről küldenek kockásinges képet, sorra nyerik a diákolimpiákat, és őszintén köszönik tanáraiknak azt a tudást, aminek segítségével magas szinten te ljesítik akár a világ legjobb egyetemeinek is az elvárásait. És átverték a pedagógusokat is, őket a legjobban. Őket, akik annyira várták, hogy végre emberszámba vegyék, megbecsüljék őket, megfizessék a munkájukat. Akik még azzal sem törődtek, hogy mennyi v eszélyt jelent az a hoffmanni mondat, hogy „innentől kezdve az oktatás nem szolgáltatás, hanem szolgálat”. (Dr. Rétvári Bence: Közszolgálat, azt mondta!) Ma már tudják, hiszen a bőrükön érzik. (15.30) És nem az a legnagyobb baj, hogy sokkal, nagyon sokkal többet dolgoznak annál, mint amennyit a törvény előír, hanem az, hogy munkájuk hatékonyságát így jelentősen csökkentve válnak a társadalom legnagyobb értelmiségi rétegeként csalódottá, rezignálttá, közömbössé, kiégetté. Igen, kiégetté, mert azt látják, hog y az oktatás irányítóit nem az érdekli, hogy ők valójában milyen pedagógusok, mennyi az úgynevezett hozzáadott érték, honnan hová jutnak el Marikával, Pistikével, nem számít az, hogy mennyit feccöltek bele a pályán eltöltött évtizedeik alatt szakmai fejlőd ésükbe, és nem számít az sem, hogy ők mit gondolnak; egy dolgot várnak el tőlük: feleljenek meg a mindenható állam elvárásainak a minősítésnek hazudott vegzatúrán. És ha ez megtörtént, akkor nem
