Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - IKOTITY ISTVÁN jegyző: - ELNÖK: - BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere:
505 érintettségre történő reagálás kivételével, bele kell számítani az időkeretbe. Az ügyrendi felszólalásokat nem számítjuk be az időkeretbe. Az üléstermi információs táblán az érdeklődők folyamatosan kísérhetik figyelemmel az időkere tek felhasználását. Mielőtt megkezdenénk a vitát, felkérem Ikotity István jegyző urat, hogy ismertesse az egyes időkereteket. Jegyző úr! IKOTITY ISTVÁN jegyző : Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy valamennyi képviselőcsoport kezdeményezte időkereté nek kétszeresére emelését, így az időkeret megoszlása a következő. A Fidesz képviselőcsoportjának 164 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 92 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 76 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 82 perc, az LMP képviselőcsoportjának 48 perc, a független képviselőknek pedig 9 perc áll rendelkezésükre. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 1515 perces vezérszónoki felszólalások idejét is. ELNÖK : Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Először a kormány vitain dítójára kerül sor, 40 perces időkeretben. Megadom a szót Balog Zoltán miniszter úrnak. Miniszter úr, parancsoljon! BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Ha már ez a kiváló lehetőség megteremtődö tt, hogy beszéljünk a magyar köznevelés ügyéről, akkor talán érdemes mégiscsak a lényeggel kezdeni. Beszéljünk a lényegről! Beszéljünk arról, hogy miért volt szükséges 2011től a köznevelési rendszer átalakítása, mik azok a célok, amelyeket magunk elé tűzt ünk annak idején. Két fő törekvésben határoztuk meg a köznevelési rendszer célját. Az egyik a minőségi oktatás, minőségi versenyképes oktatás, a másik pedig a hazafias nevelés kérdése. Mind a kettőre egyformán szükség van akkor, ha azt szeretnénk, hogy a X XI. század nemcsak egyéni, hanem közösségi sikereket is jelentsen. Úgy is mondhatnánk, így szerepel a köznevelési törvény bevezetőjében: „A közösségi nevelés célja nem más, mint megtanítani a magyar gyermekeket magyarul gondolkodni és beszélni, munkát tisz telő, magabíró, korszerű tudással rendelkező, önálló magyar gondolkodásra képes embereket nevelni, akik elkötelezettek a nemzeti közösség alapvető értékei iránt, és képesek megállni a helyüket a XXI. században nemcsak Magyarországon belül, hanem nemzetközi téren is.” Hol tartunk most? Ahhoz, hogy megértsük azt, milyen helyzetben is vagyunk, tudnunk kell azt, hogy honnan indultunk. Onnan indultunk, hogy 2010ben az önkormányzati rendszer összeomlás előtt állott, olyan csődhelyzetben volt, amely mint az iskol arendszer fenntartóját képtelenné és alkalmatlanná tette ennek a feladatnak az ellátására. 1260 milliárd forintnyi adósságot halmozott fel az önkormányzati rendszer, és ahol a fenntartó csődben van, ott az intézmények is csődben vannak. Ehhez járult még ho zzá az, hogy annak idején a szocialista kormány csak a 13. havi fizetés elvételével évi 17 milliárd forintot vett ki az önkormányzati rendszerből. Ha ezt addig számoljuk, amikor elkezdődött 2012ben a béremelés, amikor megpróbáltuk visszaadni ezt az összeg et, akkor ez összesen 78 milliárd forint. A PISAeredmények is lehangoló képet mutattak, hiszen mind matematikából, mind természettudományból 2012re 2003hoz képest súlyosan romlottak az eredmények. (13.00) Ha az iskolabezárásokról beszélünk, akkor 1127 i skolának szűnt meg az önállósága az önök kormányzása idején. És beszéljünk a tanárelbocsátásokról is: több mint tízezer tanárnak szűnt meg a munkahelye. Ez egy kisebb város Magyarországon. A fő probléma - hogy, bízom benne, egy kicsit konszenzusosabb terül etekre is evezhessek (Tóbiás József: Nehéz ezek után.) - az volt, hogy nem volt egy felelőse, nem volt egy egyértelmű felelőse e rendszer fenntartásának, sem minőségi, sem finanszírozási szempontból. Odáig jutott a
