Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. június 7. kedd (160. szám) - Napirend utáni felszólaló: - FUZIK JÁNOS nemzetiségi szószóló:
4366 Napirend utáni felszólaló: Most a napirend u táni felszólalások következnek. Ezek sorában elsőként Fuzik János szlovák nemzetiségi szószólónak adom meg a szót: „Önként és dalolva?” címmel. Parancsoljon! FUZIK JÁNOS nemzetiségi szószóló : Köszönöm a szót, elnök úr. Vázeny pán predseda! Vázené Národné z hromazdenie! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Április 12én, a Felvidékről kitelepítettek emléknapján idéztük meg ismét annak a százezernyi magyar embernek a tragikus sorsát, akiket a csehszlovákmagyar lakosságcsere során űztek el szülőföldjükről . Hetven éve történt. Az eseményekről a tájékozottabb közvélemény is leginkább annyit tud, hogy az 1946. február 27én aláírt egyezmény értelmében Csehszlovákia annyi magyart telepíthetett át kényszerrel Magyarországra, ahány magyarországi szlovák önként j elentkezett áttelepülésre. Ez lényegében igaz. Mivel pedig némileg ismerem a szlovákiai magyarság II. világháborút követő kálváriáját, a „hontalanság éveiről” több dokumentumfilmet is forgattam, semmiképpen sem kívánok egyenlőségjelet tenni a kényszerű és az önkéntes áttelepülés közé. Az ördög azonban itt is a részletekben lakik. Hogyan történhetett meg, hogy az egyezményben megszabott három hónap alatt 95 421 magyarországi szlovák iratkozott fel önként áttelepülésre úgy, hogy a túlnyomó részének ez korábba n eszébe sem jutott? A csehszlovák politika célja egyértelmű és világos volt, már a kassai kormányprogram is előrevetítette: a németek után megszabadulni a magyaroktól is. Mivel a magyarországi szlovákok számát ugyancsak félmillióra becsülték, kézenfekvő m egoldásnak tűnt a kikényszerített lakosságcsere. A győztes nagyhatalmak szövetséges ellenőrző bizottságának védőszárnyai alatt március elején Budapesten kezdte meg működését a Csehszlovák Áttelepülési Bizottság, amely akkora propagandakampányt zúdított a m it sem sejtő hazai szlovákságra, amilyet még nem látott ez az ország. Három hónap alatt 133 településen 277 népgyűlést tartottak, a Magyar Rádió 266 műsora szólt hozzájuk, 60 hangversenyt rendeztek, 490 ezer brosúrát, 540 ezer röplapot és 790 ezer példány újságot terítettek. A szlovákokhoz felhívást intézett Eduard Beneš köztársasági elnök, a legmagasabb rangú szlovákiai politikusok és egyházi méltóságok jelentek meg a népgyűléseken. És mit hallhattak ezeken a mi szlovákjaink? Néhány idézet. „Az ezeréves ma gyar elnyomás után vár benneteket a szabadság, a szlovák anyaföld ölelő karja, a szlovák nyelv és kultúra kiteljesedése! Szlovákia az ígéret földje, Magyarország a feketézőké és spekulánsoké. Csehszlovákia győztes állam, Magyarország vesztesként került ki a háborúból, romokban hever, az infláció világrekordot dönt, és még háborús jóvátételt is kell fizetnie. Az áttelepülők hozzátartozóit a csehszlovák kormány visszahozza a Szovjetunió hadifogolytáboraiból és munkalágereiből. Ha most nem települtök át minden ingóságotokkal, a magyarok hamarosan 25 kilós batyuval űznek el titeket is, mint a németeket.” Hát, így esett a megtévesztett és megfélemlített 95 ezer magyarországi szlovák önkéntes feliratkozása. A csehszlovák hatóságok számára az eredmény természetesen így is nagy csalódást jelentett, a feliratkozottaknak pedig ezernyi megpróbáltatást mindaddig, amíg jó tíz hónap múlva, 1947 áprilisában mindkét oldalról megindultak a vagonok. Addigra minden ötödik feliratkozott visszalépett, így összesen 73 273 magyaror szági szlovák települt át Csehszlovákiába. Sokakra ott várt csalódás. Magyar falvakba kerültek, a kitelepített magyarok portáira. (22.00) Ők pedig Magyarországon természetesen az áttelepült szlovákok és az elűzött németek helyére. A 90es évek közepé n Sládkovičovóban - Diószegen - forgattam egy áttelepült családnál, ahol az akkor már nem élő nagymama ott, DélSzlovákiában tanult meg magyarul a szomszédoktól. Valamikor odahaza, a délalföldi szlovákok lakta Pitvaroson erre 60 évig nem volt szüksége.
