Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 30. hétfő (158. szám) - Ügyrendi kérdésben felszólaló: - Az offshore-ellenes fellépéshez szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
4013 ELNÖK : Köszönö m, képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik. Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! El kell hogy mondjuk, az offshore, offshoreozás körüli problémakör Magyarországon számos vetületbe n megjelent, utoljára például a taxisok versus Uber vita során is. De azt látni kell, hogy az úgynevezett Panamapapírok megjelenése és számos dokumentum kiszivárgása óta látható, gazdasági szinten is látható, hogy az offshoreozás ma már nem egy egyszerű adóoptimalizációs ügyeskedés vagy ügyeskedési mechanizmus, hanem valójában a piacgazdaság előtt álló egyik legkomolyabb probléma, amelynek a megoldása tekintetében ha nem találunk választ, akkor bizony Magyarország is eláshat bizonyos terveket. Látjuk, hog y a különböző becslések szerint mintegy 732 ezer milliárd dollár közé teszik a különböző adóparadicsomba menekített vagyonok tömegét, és elképesztő az összehasonlítás, ha Magyarország teljes évi nemzeti össztermékét vesszük figyelembe, amely nagyjából 140 milliárd dollár körül mozog az előbb említett számhoz képest. Még ijesztőbb a kép, hogy a Wall Street Journalban lehetett tavaly egy nagyon érdekes elemzést találni a témában, melynek értelmében az USAban megtermelt profit több mint fele valamilyen offsh ore csatornán folyik keresztül, és míg 1982ben a különböző nyereségtípusok alig 20 százalékát tudták ilyen csatornákon keresztülcsorgatni, 2000ben már 35 százalékot, mára pedig 55 százalékot. Itt merül fel egy állam felelőssége a sokkal szofisztikáltabb, kifinomultabb módszerek ismeretében, az offshore bizniszbe ma már nemcsak úgy szállhat bele valaki, hogy tételesen alacsony adókulcsokat állapít meg, különböző tőketípusokat magához vonz, ragad és csoportosít ezáltal, vagy éppen csökkenti minimálisra, szá llítja le az adóterheket, hanem úgy is, ha olyan jogi környezetet teremt, amely kedvez a közterhektől fázó cégeknek, ahogy a kiváló Balogh Gábor publicista fogalmazta meg. Erre sajnos jó példának tűnik álláspontom szerint Magyarország is, hiszen hazánk, év ek, most már mondhatom, évtizedek óta súlyos milliárdokat, sok milliárd forintnyi adót enged el különböző multicégeknek az úgynevezett munkahelyteremtésért cserébe. Teszi ezt úgy, mintha a munkahelyteremtés valamifajta karitatív célzat lenne, amit jó szánd ékból, jószolgálatból megtesznek itt nálunk, és mintha ez a munka nem a profittermelést szolgálná, sokszor egyébként szégyenletesen alacsony bérekért. Azt látjuk az utóbb benyújtott költségvetési tervezetben is, amiből egyébként költségvetési törvény vá lik, hogy bizony nemcsak az államadósság menedzselésének módja nem változott, hanem az sem, hogy Magyarországon továbbra is évente 4 ezer milliárd forint fölötti az a megtermelt nyereség, amelyet ezek a multihálózatok kivonnak, nyilván adóoptimalizációs cé llal, vagy máshol adóznak utána, vagy egyáltalán nem adóznak. De Magyarországon ha csak 1015 százalékot meg tudnánk fogni ebből az összegből, az már nemzetgazdasági szinten is érzékelhető lenne. Ugyanakkor e problémakör menedzselése szempontjából nem láts zik érdemi különbség a korábbi balliberális kormányzatok és a jelenlegi kabinet tevékenysége között. Az pedig egy külön baj, ami az úgynevezett sharing economy begyűrűzésével, az Uber, az Airbnb és különböző ágak megjelenésével megjelent Magyarországon, mi szerint tökéletesen felkészületlen nemcsak a mostani, de eddig a mindenkori kormányzat azon problémakörrel szemben, hogy egy modern, XXI. századi digitális technológián alapuló gazdaságszervezéssel szemben milyen szabályozási eszközöket vessen be. Az utols ó elvetélt kísérlet az online szerencsejátékoldalak tiltásának szándéka volt, amely kettő kattintással vált kikerülhetővé, tehát teljes kudarc volt ez a rendezési kísérlet. Most pedig az Uber mint applikáció, alkalmazás lényegében betiltásának szándékával jelent meg a kormányzat, ami az internet korában kissé vicces, kissé gyermeteg elképzelés, az internetet ugyanis nem lehet betiltani.
