Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 25. szerda (157. szám) - A településkép védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára:
3828 legyen az akadálya annak, hog y akár egy magánépítkezés, akár egy közberuházás vagy egy céges beruházás lassabban tudjon megvalósulni. A másik oldalon, amiről most beszélünk, és ami miatt szerintünk ezt teljesen külön kell szabályozni, az pedig az, hogy mik azok a törvényi garanciák, a melyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy valóban az a vizuális környezet, ami kialakul ezeknek az építkezéseknek köszönhetően, olyan méltó örökség legyen, amit ez a generáció maga után tud hagyni az utókornak. Azt látom, és ez engem meglepett, hogy őszinte legyek, hogy erre a parlamenti ellenzékben is fogadókészséget látok, vagy azt a szándékot látom, hogy önök is fontosnak tartják, hogy igenis kell hogy valamilyen szinten a mindenkori politika a jogszabályalkotás eszközével befolyásolja azt a vizuális körny ezetet, amit kialakítunk. Abban a kérdésben, amit képviselő asszony felvetett, hogy amennyiben a vizuális kultúra vagy a közízlés, hogy így mondjam, megfelelő szinten lenne, akkor nem kellene ezzel a szabályozási környezettel foglalkozni, ebben teljesen ig aza van. De pont azért, hogy ennek a lehetőségét egyáltalán megteremtsük, például a szabályozói eszközökön túlmutatóan az építészkamarával, az Akadémiával megpróbálunk arra vonatkozóan kialakítani egy keretet, hogy a vizuális kultúra oktatásának megkezdése az alapfokú oktatási intézményektől egészen a legmagasabb szintű oktatási intézményekig hogyan, miként tud megvalósulni. Ebben képviselő úr is kérdezett, Hiszékeny képviselő úr is, ön is. Valóban rendszeres és komoly párbeszéd van a Magyar Építőművészek S zövetségével, a Magyar Mérnöki és Építész Kamarával. Emlékeztetni szeretném önöket, hogy tavaly ősszel - itt a kollégákra nézek - Lázár miniszter úr írt alá egy megállapodást ezzel a két szövetséggel pont azért, hogy ezekben a jogszabályokban, amelyek az é pítésügyet a mi elképzeléseink szerint adott esetben évekig, évtizedekig szabályozzák, valóban szakmai konszenzus jöjjön létre, és ezt ne a politikai hovatartozás szempontjai vezéreljék, hanem olyan célok, amikkel mindenki egyet tud érteni. Képviselő asszo ny kérdezte, de aztán szóba került Józsa képviselő úrnál is a rendelet hatálybalépése. A kollégáim jelzése alapján ez a törvény hatálybalépésével egy időben meg fog történni, tehát addig ez elkészül, és nem lesz egy olyan köztes állapot, amikor a két szabá lyozás egy hiátust eredményez. Józsa képviselő úr budapesti fejlesztésekre tért át, illetve képviselő asszony szóba hozta a Ligetben létrejövő új ingatlanokat is. Azzal egyetértek, bár nem e Ház falai között fogjuk tudni lefolytatni ezt a vitát, de én is a zt gondolom, hogy indokolt lehet Budapest esetében kijelölni egy olyan részét a városnak, ahol a modern építészet megjelenhet. Erről van egy most már lassan évtizedek óta zajló vita, hogy mi lehet a legmagasabb beépíthető magasság, és vane létjogosultsága egy, alapvetően a város karakterét a XIX. végén elnyert főváros esetében a modern építészeti elemek megjelenésének, vagy annak milyen mértéke lehet. Ez szerintem egy értelmes vita, amit érdemes lenne a szakértői közössé ggel lefolytatni. De azt látom, hogy itt pártállástól függetlenül, ideológiai családokon belül is két álláspont van. Az egyik része a modernitás irányába engedné a támogatást, és van a másik része, még egyszer mondom, ideológiai környezettől függetlenül, a melyik azt mondja, hogy Budapest arculata a XIX. század végére létrejött vizuális keretrendszerben kell maradjon, és a mindenkori városépítészet alapvetően ebben a keretrendszerben kell mozogjon. A pályaudvarok kapcsán, amit képviselő úr kérdezett, valóban van a kormány napirendjén is egy anyag, ami pont azt a kérdést feszegeti, hogy a XXI. századi közlekedési kihívásoknak hogyan tud egy modern város megfelelni, és ma részben az Európai Unió által nyújtott fejlesztési forrásoknak köszönhetően, részben a kor mány által biztosított forrásoknak köszönhetően van arra lehetőség és van arra szándék is, hogy újragondoljuk a budapesti pályaudvarok helyzetét. Ez első körben három pályaudvart érint, ahogy ezt Lázár miniszter úr a sajtó nyilvánosságával is megosztotta. Egyrészt érinti a Nyugati pályaudvart, ahol a kormánynak a Ligetprojekthez kapcsolódóan van egy parkfejlesztési koncepciója a Nyugati pályaudvar és a Podmaniczky utca között bezárt területen,
