Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 25. szerda (157. szám) - A településkép védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója:
3816 ügyeket beszélnénk meg, tehát le kell ülni, és úgy tudunk egyeztetni, bár őket ez egyébként nem érinti. Azt hiszem, ezek voltak azok a kérd ések, amelyekről szerettem volna itt szólni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. A településkép védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a településkép védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormányelőt erjesztés T/10728. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Csepreghy Nándor úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, az előterjesztőnek. Parancsoljon! CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitká ra, a napirendi pont előadója : Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen a szót. Engedjék meg, hogy a tartalom részletes ismertetését megelőzően egypár gondolatot mondjak arról is, hogy a mindenkori politikának nagy dilemmája, hogy milyen épített örökséget hagy m aga mögött, és hogy kelle egyáltalán szerepet vállalnia abban, hogy szabályozói eszközökkel megpróbáljuk meghatározni azt a vizuális kultúrát, ami körbevesz bennünket, és amit az utókornak hagyunk. Hogyha Magyarország esetében az elmúlt évtizedeket vagy é vszázadokat megnézzük, akkor ennek egy pozitív és egy negatív következményét is lehet látni. Pozitív következmény alatt értem a millenniumkorabeli építkezéseket, amelyeket ma mindenki óvandó értéknek tekint, és olyan építészeti örökségnek, amit Magyarorsz ágnak szükséges megóvnia és funkcióbővített megóváson keresztül használnia a XXI. században. És van egy másik örökség is, ami a szocializmus öröksége, annak a 40 évnek az öröksége, ami ma jelentősen meghatározza akár a vidék arculatát, gondoljuk csak a vid éken található mintegy egymillió Kádárkockára, de akár az épített örökségben komolyabb védelemre is igényt tartható területekre, akár azokra az épületekre, amelyek a Várban teljesen testidegen módon találhatóak, vagy akár olyan területeken, mint mondjuk, a XII. kerület vagy más emblematikus helyei Budapestnek. A kormány az elmúlt pár évben és hónapban számtalan törekvést indított el arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet az építészeti bürokráciát jelentősen csökkenteni. Ennek alapvetően kettős célja volt: egy részt a lakóingatlanokhoz kapcsolódó beruházások esetében hoztunk egy szabályozást, amely a 300 négyzetméternél nem nagyobb alapterületű lakóingatlanok építésének az engedélyezési eljárását lényegében egy bejelentési kötelezettségre csökkentette, és azt a bürokráciát, ami az építés kapcsán egyegy családnak az egyik legfőbb akadályt jelentette, amellett, hogy hogyan teremti elő az építéshez szükséges anyagi erőforrásokat, komoly gondokat jelentett. A másik oldalon ez a törekvés az építészeti bürokráciacsökk entésre tetten érhető abban a törekvésben is, amely arra vonatkozik, hogy az olyan beruházásokat, amelyek nemzetgazdasági szempontból fontosak, megpróbáljuk a lehető legkisebb adminisztrációs akadályokkal szembeállítani, és megpróbáljuk ezeknek a hatását, ami a nemzetgazdasági értelemben egy termelő hatás, a lehető leggyorsabban realizálni. Itt, a Parlament falai között is ezekben a vitákban számtalan alkalommal napirendre került az, hogy rendben van, ezek a törekvések legitimálhatóak, de mi van azokkal az értékekkel, amely
