Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 24. kedd (156. szám) - Az Európai Unió harmadik országokkal kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásával kapcsolatos követelményekről szóló határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3629 meghatározásánál, ami nem lehet más, mint a kiváló, mindenféle technológia és vegyszerezés nélküli élelmiszer termelése és forgalmazása. Ez magyar komparatív előnyt jelent, semmi mást. A második fázis Magyarország gyarmatosításában meggy őződésem szerint ennek és az ehhez hasonló kereskedelmi szerződéseknek a megkötésével teljesedne be. Ez már európai szinten - tehát már nem is csak hazai szinten, hanem regionális és hazai szinten - jelentené a teljes mezőgazdasági szektor beáldozását, min t ahogy erre egyébként már korábban is precedens történt. Hiszen talán emlékeznek arra, amikor az Európai Unió a Mercosurral, a délamerikai államokat tömörítő gazdasági szervezettel kötött egy szabadkereskedelmi egyezményt, amiben az volt az alku tárgya, hogy ha a Mercosurtagállamok az Európából érkező ipari termékeket vámkedvezményekben részesítik, akkor azért cserébe az Európai Unió a latinamerikai országokból, a Mercosurországokból érkező élelmiszeripari termékek előtt megnyitja a kapuját, és az okat hasonlóan kedvező vámtarifákban és kedvezményekben részesíti. Ki járt jól annak az egyezménynek az alapján? Az európai ipari exportban érdekelt országok. És kik voltak a vesztesei? Az alapvetően mezőgazdasági termelésre és élelmiszeripari termelésre b eállt országok. Úgyhogy ez az európai uniós Mercosuregyezmény is legyen egy intő jel akkor, amikor a TTIPval kapcsolatban vagy a CETAval kapcsolatban tárgyalunk. Itt már elhangzott, úgyhogy nem akarok részletesen belemenni, korábban is elmondtuk az állá spontunkat azzal kapcsolatban, hogy a TTIPban, a CETAban és a különböző kereskedelmi egyezményekben meghatározott, különböző sztenderdek milyen veszélyt jelentenek hazánkra és kontinensünkre, amelyek az elővigyázatosság elvének a teljes felmondását jelen tenék, és bevezetnék Magyarországon és az egész kontinensünkön azt a kockázatalapú megközelítést, amely alapján addig lehet forgalmazni Magyarországon termékeket, ameddig be nem bizonyítják azt, hogy azok az emberi szervezetre, a környezetre, a természetre károsak. Tehát ilyen értelemben az elővigyázatosság elvét meg kell védenünk, és nem szabad megbíznunk egy olyan partnerben, amely mind a kiotói, mind a stockholmi, mind a bázeli egyezmény ratifikálását bojkottálta. Tehát nem szabad egy olyan országgal leü lni tárgyalni - teljesen mindegy, hogy annak mik a feltételei , amely alapvető nemzetközi szerződéseket bojkottált és negligált. Az Európai Unióban - és nem csak az Európai Unióban, az Amerikai Egyesült Államokban is - számos olyan tanulmány látott az utó bbi években napvilágot, amelyek bizonyítják azt, hogy ennek a kereskedelmi szerződésnek minden egyes esetben az Európai Unió - különösen a mezőgazdaság területén az Európai Unió - lesz a kárvallottja, és az Amerikai Egyesült Államok lesz a haszonélvezője. Nemrégiben napvilágot látott egy magyarországi napilapban egy olyan hosszadalmas cikk, amely ismerteti ezeknek a tanulmányoknak a lényegét, amely bemutatja azt, hogy az európai mezőgazdaság a GDP arányában kimutatható mértékben hogyan fog áldozatául esni e nnek a szabadkereskedelmi egyezménynek, mennyivel fog visszaesni az európai marhahústermesztés, a sertéságazat teljesítménye, a baromfiágazat teljesítménye, a vetőmag teljesítménye és versenyképessége, hiszen árban nem lehet a GMOt alkalmazó, a hormonkeze lést iparilag alkalmazó és a különböző technológiákat alkalmazó amerikai termesztéssel és termeléssel szemben. A vitarendezési mechanizmusról is már szóltunk. Nem lehet megengedni azt, hogy az igazságszolgáltatás szuverenitása sérüljön a szabadkereskedelmi egyezmények elfogadásával. Tudjuk azt, hogy ezekben a szabadkereskedelmi egyezményekben olyan vitarendezési mechanizmus él, amely minden esetben egy adott államot kártérítésre szorít abban az esetben, ha a profitérdeke sérül. Ismerjük azt a példát, hogy E gyiptomot egy francia nagyvállalat hogyan volt képes sikeresen perelni csak azért, mert a minimálbért bevezette. (12.20) Emlékszünk arra, hogy Ausztráliát hogyan volt képes egy nagy dohánycég sikeresen kártérítésért perelni azért, mert dohányzásellenes kam pányt folytatott választóinak és társadalmának az egészsége érdekében. Amíg ilyen vitarendezési mechanizmus nyomai fellelhetők egy kereskedelmi
