Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 29. hétfő (130. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A 2016-os év magyar-lengyel szolidaritás évének nyilvánításáról szóló határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - FARKAS GERGELY (Jobbik): - ELNÖK:
350 fel jó előre arra, hogy mi várható ebben a régióban, ha nem sikerül ezt a tartós együttműködést átmenteni a jövőre. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.) (14.50) ELNÖK : Most pedig Farkas Gergelyé a szó. Parancsoljon! FARKAS GERGELY ( Jobbik ): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves lengyel B arátaink! Engedjék meg, hogy Hóman Bálint idézetével kezdjem a felszólalásomat: „A magyar és a lengyel nemzet életsorsának, földrajzi helyzetének és sorsdöntő politikai problémáinak közössége szükségszerűen vezetett a két nemzet baráti érintkezésére, törté netük analóg kifejlődésére.” Ez a barátság, amit Hóman Bálint is említ, mutatkozik meg a most elfogadni készülő határozati javaslatban, amit értelemszerűen mi is nagy örömmel támogatunk, és nagyon örülünk annak, hogy a kezdeti tervekkel ellentétben ez egy összpárti, minden frakcióvezető által aláírt kezdeményezésként került ide a Ház elé, ezáltal is elejét véve különböző pártpolitikai csatározásoknak, és kifejezve azt, hogy valóban a magyar nemzet egységét, a parlamenti pártok, frakciók egységét és a magyar nemzet akaratát tükrözi ez a nyilatkozat. Azért is tartottam fontosnak a mai felszólalásomat, mert mindazt a barátságot, ami megmutatkozik a magyar és a lengyel nép között, nekem néhány hónappal ezelőtt immár sokadszorra volt szerencsém személyesen is áté lni, és tényleg felemelő érzés az, amikor az ember nemcsak szavak szintjén tudja, nemcsak a gondolatokban tudja, hogy van egy ilyenfajta összekötöttség a két nemzet között, hanem mindezt személyesen is át tudja élni. Én kívánom mindenkinek, hogy legyen ebb en része, mert valóban, én magam is ennek hatása alatt vagyok, ha belegondolok abba, hogy néhány hónappal ezelőtt milyen felejthetetlen néhány napot töltöttem el Varsóban. Amit fontosnak tartok még kihangsúlyozni a két nemzet kapcsolata kapcsán, hogy ez ne m pusztán egy gazdaságipolitikai szövetség a magyar és a lengyel nép között, sok más ilyen szövetségesünkre tekinthetünk, itt azonban egy lelkiérzelmi kötelék is összekapcsolja a két nemzetet, és ez emeli egy magasabb szintre a lengyel és a magyar nép k özötti kapcsolatot. Két olyan népről beszélünk, amelynek a szabadság és a függetlenség igenis egy fontos viszonyítási pont, fontos fogalmat jelent, a két nemzet történetét megnézve számos példát láthatunk erre, és pont ebből adódóan a szolidaritás érzése i s megnyilvánul mindakkor, amikor a baráti lengyel vagy épp a magyar nemzet kerül hasonló helyzetbe, amikor a szabadságáért, a függetlenségéért harcolnia kell. Szeretném kihangsúlyozni, hogy itt a szolidaritás nem egy passzív, szentimentalista együttérzést, hanem egy cselekvő együttérzést mutat. Csak a XX. századból többen említették már itt a második világháborúban megmutatkozó, a magyarok által a lengyelek befogadására mutatkozó nyitottságot, ’56 kapcsán a kölcsönös szolidaritást, tehát számos tényszerű do logban nyilvánult meg ez a fajta szolidaritás, és az a dolog, amely a két nemzet között fennáll. Amit én szeretnék még a határozati javaslat kapcsán megemlíteni, hogy én bízom benne, hogy ilyen fontos dokumentumok elfogadása mellett minél több gyakorlati t ényező is fogja erősíteni a két nép barátságát, minél több személyes kapcsolat, minél több együttműködés, akár aktuálpolitikai együttműködés, amit most láthatunk Európával kapcsolatban, az Európára leselkedő válság, veszélyek kapcsán. Én kívánom, hogy ez a barátság erősödjön és minél több gyakorlati tényezőben tudjon megmutatkozni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK : Köszönöm. Most pedig Bana Tibor úrnak adom meg a szót, akinek 2 perc 50 másodperce maradt. Parancsoljon!
