Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 29. hétfő (130. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A 2016-os év magyar-lengyel szolidaritás évének nyilvánításáról szóló határozati javaslat általános vitája - BANA TIBOR (Jobbik): - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
351 BANA TIBOR ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves lengyel Barátaink! Tisztelt Képviselőtársaim! Örömteli számomra, hogy én is hozzászólhatok ehhez a határozati javaslathoz, hiszen mindig is szívügyemnek tartottam a le ngyelmagyar barátság kérdését, azt pedig az előttem szóló frakciótársaimhoz hasonlóan szintén üdvözlöm, hogy egy összpárti javaslatként került az Országgyűlés elé ez a javaslat. Abban csak bízni tudok, hogy minden egyes képviselőcsoport támogatni fogja ma jd ezt a kezdeményezést, sőt továbbmegyek, nagyon remélem, hogy minden egyes országgyűlési képviselő igennel fog szavazni erre a javaslatra, ahogy ez a szejmben is történt. Fontos megemlékezni azokról az évfordulókról, amelyek egyrészt lengyel oldalról 195 6. június 28át jelentik, a poznańi kommunistaellenes munkásfelkelést, másrészt pedig az ’56. október 23án kezdődött forradalmat és szabadságharcot. A két nép akkor is kifejezte a szolidaritását egymással, és nagyon fontos az, hogy ezt ma, 2016ban is min den lehetséges eszközzel megtegyük. Nemrégiben, január végén, február elején Varsóban jártam egy konferencián, V4es egyeztetésen, az európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottságok között zajlott ez, és örömteli volt tapasztalni azt a baráti fogadtatást, am i lengyel oldalról bennünket ott körülölelt. Emellett pedig nagyon jó volt azt is tapasztalni, hogy amikor akár a bevándorlás kérdésében, akár az Európai Unió reformjával kapcsolatban hozzászóltam, akkor nemcsak lengyel oldalról, hanem cseh és szlovák olda lról is olyan hozzáállás volt tapasztalható, ami egyértelműen támogatta az általunk felvázolt törekvéseket. Fontos tehát erősíteni a visegrádi négyek közötti együttműködést, de én azt gondolom, hogy ezt mindenképpen további orszá gokkal is ki kell egészíteni, gondolok itt elsősorban Horvátországra, de középeurópai szinten, úgy hiszem, hogy találhatnánk még partnereket akár a migráció kérdésében, akár az Európai Unió megújítása vonatkozásában, a termőföld ügyében, és számtalan más k apcsolódási pontra is lelhetünk akkor, ha tárgyalóasztalhoz ülünk, és számba vesszük azt, hogy mik is a közös érdekeink. Meggyőződésem az, hogy együtt sokkal erősebben tudunk fellépni uniós szinten, és ha ez az együttműködés kiegészül még a balti államokka l, akkor érdemi eredményeket is fel tudunk mutatni. Fontosnak tartom még megjegyezni a Lengyelország melletti kiállás szükségességét. A Jobbik Ifjúsági Tagozatának volt ez ügyben egy akciója, és pártunk is kifejtette egyértelmű véleményét: nemtelen támadás ok érik lengyel barátainkat, és azt gondoljuk, hogy ugyanúgy, ahogy 60 esztendővel ezelőtt is kiálltunk egymás mellett, ez ma is erkölcsi kötelességünk. A magunk részéről tehát ez ügyben is minden tőlünk telhetőt megteszünk, és a további érdemi együttműköd és vonatkozásában számíthatnak a Jobbik támogatására, ahogy természetesen az előttünk fekvő, a lengyelmagyar szolidaritásról szóló határozati javaslat esetében is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Most pedig az LMP képviselőcsoportja részéről felkérem Ikotity István urat, hogy tartsa meg a hozzászólását. Parancsoljon! IKOTITY ISTVÁN ( LMP ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégeink! Ahogy Stanisław Wo rcell lengyel forradalmár olyan megindítóan és érzékletesen leírta 1849ben: „Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. E zért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.” Ezt az örök barátságot Európában egyedülálló módon a két ország parlamentje 1997ben törvényesen is megörökítette, és minden év március 23án megemlékezünk róla. A szoros magy arlengyel kapcsolatok a középkorra nyúlnak vissza, a két uralkodóházat már az Árpádkorban dinasztikus kapcsolat fűzte össze. A XIV. században az Anjouházi Nagy Lajos király
