Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 29. hétfő (130. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A 2016-os év magyar-lengyel szolidaritás évének nyilvánításáról szóló határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - NÉMETH SZILÁRD (Fidesz):
346 (14.30) Lengyelországban a szenátus és a szejm egyhangú szavazással hozott határozatot arról, hogy 2016ot a magyarlengyel szolidaritás évének deklarálják. Ezért azt javaslom, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a k ormány nevében, hogy az Országgyűlés fogadja el azt a határozatot, amely megerősíti a történelmi korokon és politikai irányzatokon átívelő magyarlengyel szolidaritást. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Kösz önöm miniszter úr felszólalását. Most pedig a képviselői felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Németh Szilárd képviselő úrnak, a Fideszfrakció tagjának. NÉMETH SZILÁRD ( Fidesz ): Köszönöm szépen. Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Ryszard Terlecki Alelnök Úr! Tisztelt Piotr Naimski Államtitkár Úr! Tisztelt, kedves lengyel Vendégeink! Tisztelt Képviselőtársaim! A kommunizmus elnyomásra és szenvedésre épített erődítményét végül porrá zúzó repedés 1956ban keletkezett. A magyar forradalom tette nyilvá nvalóvá, hogy a kommunizmus előbb vagy utóbb vereségre van ítélve, még ha sokáig úgy tűnt, hogy ez a nap sohasem jön el. A lengyelek azonban - mint oly sokszor azóta - ekkor is megelőzték a magyarokat. A júniusi poznańi kommunistaellenes felkelésre a bolse vik elnyomó gépezet ugyanolyan embertelen brutalitással válaszolt, mint alig néhány hónappal később a magyar forradalomra. A kommunisták még a hősök emlékezetét is ki akarták irtani, a 13 évesen meggyilkolt, az ellenállás szimbólumává vált Romek Strzałkows ki nevét Lengyelországban éppúgy nem volt szabad kimondani, mint Magyarországon Mansfeld Péterét. Az 1956os forradalom világtörténelmi esemény volt, amely kivívta a nemzetközi közvélemény elismerését, de megalapozta a kommunista elnyomók rettegését is. A magyar szabadságharc ügyéért legtöbbet a lengyelek tették, akik elsőként küldték segélyszállítmányaikat Magyarországra. Szolidaritásuk jeléül élelmiszert, ruhát, gyógyszert szállítottak a magyar földre. Szczecin lakói különösen szép példával jártak elöl, v ért adtak, segélyeket juttattak a magyar hazafiaknak. Amikor hírül vették a megtorlásokat 1956. december 10én, szolidaritási tüntetést tartottak a magyar forradalom mellett, és még aznap szétverték a helyi szovjet konzulátus épületét. Ez volt az egyetlen szovjet külképviselet az egész keleti tömbben, amelyet akkor megostromoltak és elfoglaltak. Akkor, 1956ban Szczecin és Csepel testvérvárosok voltak, a lengyel városban még bélyeget is adtak ki, amelyen két egymásba fonódó kéz és a „SzczecinCsepel” felirat volt látható. Később azonban mindez feledésbe merült, mert az ostromlók közül sokakat kirakatperekben elítéltek, bebörtönöztek, megfigyeltek, zaklattak, megfélemlítettek. A lengyel és a magyar elvtársak agyonhallgatták, meghamisították közös történelmünke t, kiiktatták a történelemkönyvből a két nép, a két város egymás iránti szolidaritását, testvéri összefogását. Nem volt ez véletlen, hiszen december 10e az első mérföldkő volt azon az úton, amelyet a harcoló Szolidaritás a független Lengyelország kivívásá ért folytatott a hetvenesnyolcvanas években. Ezért amikor idén ősszel, az ’56os forradalom 60. évfordulóján a hősökre emlékezünk, a Poznańban meggyilkoltakra, a Szczecinben elítéltekre is gondolunk majd. Kedves lengyel Vendégeink! Tisztelt Országgyűlés! A magyar és a lengyel nép sohasem tűrte a rabigát. Ha történelmünket kissé sötéten nézzük, akkor az a megszállások története. A XVIII. század végén a nagyhatalmak előbb Lengyelország harmadát, majd kétharmadát kebelezték be, míg végül arra a következtetésr e jutottak, hogy az egész Lengyelországot el kell törölni a térképről. Magyarországot előbb a törökök, majd a Habsburgok, később a nácik és végül a szovjetek szállták meg. A magyarok és a lengyelek legnagyobb történelmi bűne az volt, hogy országaink rossz helyen voltak. Ha egy kicsit optimistábban tekintünk vissza az elmúlt ezer esztendőre, és én magam éppen ezt javasolnám, akkor az nem más, mint népeink szabadságvágyának története. A lengyel állam másfél hónap múlva lesz éppen 1050 éves, és ami minket, mag yarokat illet, mi is itt vagyunk már jó
