Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 29. hétfő (130. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A 2016-os év magyar-lengyel szolidaritás évének nyilvánításáról szóló határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - NÉMETH SZILÁRD (Fidesz):
347 ideje, a legóvatosabb számítások szerint is idén lesz éppen 1120 éve, és hiába szálltak meg minket számtalanszor, végül mindig mi győztünk. 1991ben, 25 évvel ezelőtt, mintegy történelmi rímként az 1335ös visegrádi királytalálkozóra Magyarország és Lengyelország Csehországgal és Szlovákiával együtt arra szövetkezett, hogy vállvetve halad az európai uniós tagság felé. Azóta a NATO és az EU tagjai lettünk, és ma ez a térség, a visegrádi négyek térsége az európai gazdas ági növekedés motorja. Ha nálunk nincs gazdasági növekedés, akkor sehol máshol Európában nincs. Ezért sem túlzás azt állítani, hogy a következő években az egész Európai Unió sikere KözépEurópa sikerén múlik. A lengyelmagyar kapcsolatokat mi történelmi sz övetségnek tekintjük, ami ritka kincs, ezért nagy becsben tartjuk. Barátságunk több évszázadra tekint vissza, és nemcsak bajtársaknak, de testvéreknek is tekintjük egymást. „Magyarország és Lengyelország két örök életű tölgy, melyek külön törzset növesztet tek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak, és láthatatlanul egybefonódtak, ezért egyiknek a léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.”, fogalmazott Stanisław Worcell, Kossuth Lajos sorstársa és barátja 1849ben . Így azt is értjük, hogy egymásra vagyunk utalva. Nekünk, magyaroknak létkérdés, hogy a középeurópai együttműködés minél erősebb legyen, és ez az együttműködés sikeres. Lengyelország ma segít nekünk megvédeni a schengeni határt, mi pedig osztozunk Lengyel országgal, bár ez Lengyelország számára egy nagyságrenddel nagyobb teher, mint számunkra az Ukrajnából menekülők befogadásában. Lengyelország számíthat ránk, és tudjuk, hogy mi is számíthatunk a lengyelekre. Két hete sincs annak, hogy a visegrádi négyek kö zös fellépésének köszönhetően sikerült megvédeni azt az elvet, hogy a szabad munkavállalás továbbra is az egész Európai Unió területén annak minden polgárára kiterjedjen. Ezt is Lengyelországgal közösen értük el. Egymás iránti kiállásunk azonban nemcsak ba rátságunkból, de legalább ennyire népeink mélyen gyökerező szabadságvágyából, Európa jövőjéért érzett felelősségünkből is táplálkozik. Mindketten a nemzetek Európájában hiszünk, abban, hogy Európa csak akkor lehet erős, ha erős nemzetállamok alkotják. Ebbe n nem mindenki ért velünk egyet, különösen azok nem, akiknek az érdekeit ez sérti. Négy évvel ezelőtt a lengyelek hitet tettek amellett, hogy a magyar nép megválasztott képviselőin keresztül maga döntheti el, hogy milyen értékek fontosak számára. Ahogyan a történelem során már oly sokszor, a lengyel nép akkor is kifejezte szolidaritását a magyarral, és kiállt a magyarok önrendelkezése mellett, ezért most ismételten kifejezzük köszönetünket. Azok, akik akkor Magyarországot támadták, akik akkor minket támadta k, most Lengyelországot helyezték a célkeresztbe. Fontos leszögeznünk, hogy ugyanúgy, ahogy mi számíthattunk a lengyelekre négy éve, most a lengyelek is számíthatnak ránk. Akkor ők álltak ki mellettünk, most pedig mi állunk ki mellettük. Lengyelország mind en kettős mérce alkalmazásával szemben, minden méltánytalansággal szemben számíthat Magyarország szolidaritására. A kezdetektől fennálló ezeréves lengyelmagyar barátság mindig is a két nemzet egymás iránti szolidaritására épült. Nemcsak a hagyományokra ép ül, nemcsak a dicső múltnak szól, hanem mindig aktuális tartalommal kell megtöltenünk, s közös céljainkat mindig a jövőnek kell megfogalmaznunk. Együttműködésünk mindig is túlmutatott önmagán, mindig egész Európa számára hozott létre nagy teljesítményeket. Az európaiság barátságokból, regionális identitásokból, nemzetekből, az ő együttműködésükből épül fel. A középeurópai népeknek közösen kell fellépniük Európa jövőképének kialakításakor, s ennek a regionális összefogásnak, szolidaritásnak a legerősebb pill ére a lengyelmagyar együttműködés. Tisztelt Ryszard Terlecki Alelnök Úr! Tisztelt Piotr Naimski Államtitkár Úr! A lengyeleknek a magyarokkal vállalt történelmi sorsközösségét mi sem fejezhetné ki jobban, mint hogy a szejm pénteken közfelkiáltással fogadta el az előttünk fekvő határozatot. A mi szabályaink ezt nem teszik lehetővé, de higgyék el, ha tehetnénk, mi magunk is így tennénk. Végül engedjék meg, hogy a magyarlengyel barátságot transzcendens keretben is értelmezzem.
