Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 12. csütörtök (151. szám) - Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleményét tartalmazó előterjesztés általános vitájának folytatása - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
3047 Beszélni kell a Kincsem nemzeti lovasprogramról is, ami talán az egyik legnagyobb csalódás, hiszen az egész ágazat tekintetében - de itt most nemcsak a lótenyésztésre gondolok természetesen , hanem a rekreációra, a turizmusra, a lovassportokra, sőt a lovaskultúraoktatásra, a terápiára és a versenyzésre is, tehát a teljes lóval végzett tevékenységi csoportra, ha mondhatom ezt így, magára a lóhasználat minden egyes formájára - komoly fejleszté seket ígértek. 2012. február 29én fogadta el a kormány a nemzeti lovasprogramot, melyet egyébként a szakmával dolgoztatott ki, és kiváló anyag, ezt el kell ismernem, és mi is üdvözöltük akkor a megszületését. A probléma a gyakorlati feltöltéssel van, mert , ugye, az nem történt meg. Néhány extrém vállalás, néhány komolyabb sportkomplexum alapkőletétele történt meg, illetve van, ahol már ennél egy kicsit előrébb is tartunk, de az összes többi területen a nullával egyenlő az előrelépés. Sőt, mondjuk, a tenyés ztés területén még komoly visszalépésekről is hallunk folyamatosan. Miközben sokszor jogosan elmondjuk, hogy lovas nemzet vagyunk, és milyen jó lenne, ha a ló sokkal inkább visszakerülne a mindennapokba, ahhoz képest, ha a környező országokhoz mérjük magun kat, akkor is jóval kevesebben tudnak lovagolni, mint ezekben az országokban, ami azért egy döbbenetes adat, főleg, ha figyelembe vesszük a terápiás és szabadidősport pozitív hatásait, főleg, mondjuk, ha a gyermekeket nézzük. Így szintén - ahogy már említe ttem - nagy csalódás, hogy arról volt szó, hogy 300 iskolában indul el majd a lovaskultúraoktatás és aztán a lovaglás lehetősége, ehhez képest csak a legjobb módban élők tehetik meg ma azt, hogy gyermekeiket rendszeresen, mondjuk, ilyen helyekre elvigyék, és aztán ebből a hobbiból egyszer talán még életforma is kialakuljon. Itt is nagyon szomorú egyébként az ágazat minden szereplője, hiszen a nemzeti lovasprogram megalkotásával és kormányzati elfogadásával azért egy kicsit többet vártak ettől, hiszen ezzel gyakorlatilag bohózattá vált a kormányzati intézmény, hiszen érthetetlen számunkra, hogy ha egyszer magán a kormányülésen elfogadásra kerül egy ilyen program, akkor miként képzelhető el, hogy aztán hosszúhosszú éveken keresztül ezt nem töltjük fel tartal ommal. A tanyafejlesztési programra áttérve: itt is évről évre egy folyamatos csökkenést tapasztalunk. Szeretném ezt a tanyafejlesztési programra szánt összeget is kicsit megnövelni, persze, ennek az is azért feltétele, hogy ez értelmesen legyen elköltve, hiszen ha megint az V. kerület lesz a legnagyobb nyertese a tanyafejlesztési programnak, ahogy ezt néhány éve láthattuk, akkor nem sok értelme van ezt az összeget növelni. (18.50) De talán bízzunk abban, hogy ennél már józanabbul fogják elkölteni ezt a pén zt. A nemzeti méhészeti programot már egy kormánypárti képviselőtársam is említette. Valóban nagy szükség lenne ennek a komolyabb mértékű támogatására, hiszen nemcsak a méhsűrűség iszonyatos növekedése okoz problémákat, aminek a „Fiatal gazda” program és s ok egyéb okozója is van, és talán egy kicsit túl is lett már tolva ez a kérdés itt Magyarországon, hanem a kínai hamisított méz ügye is komolyan rontja a magyar méhészek lehetőségeit. Ebben is érdemi előrelépésekre számítanánk, ami olyan értelemben összefü gg a költségvetéssel, hogy a Nébihnek ehhez megfelelő eszközöket kell biztosítani, ezt egy másik módosító indítványban meg is fogalmaztam. Illetve az idei fagy, ami középtavasz táján érkezett, azt eredményezte, hogy a legtöbb méhész még nem is tudott perge tni az idén, miközben normális években már ezen régen túl vannak. A hungarikumok népszerűsítésére és egyáltalán a hazai hungarikumok kezelésére is többletforrást irányoztam elő, hiszen én az egyetlen ellenzéki képviselője lehetek a Hungarikum Bizottságnak, ami nagyon megtisztelő, és igyekszem is kihasználni ezeket a lehetőségeket, ugyanakkor azt tapasztalom, hogy nem vesszük elég komolyan ezt a területet. Nagyon örülök, hogy megszületett a Hungarikum Bizottság, megszülettek a nemzeti értéktárak, és hogy enn ek az egésznek ki lett építve az infrastruktúrája, és hogy ebben a politika is ilyen aktívan részt vesz, de azt tapasztalom, hogy ha az átlagemberekkel nem ismertetjük meg a hungarikumokat, nem ismertetjük meg a magyarság legnagyobb teljesítményeit, legyen az természeti vagy legyen az bármilyen találmány, akkor nem várhatjuk el azt, hogy a hungarikumnak mint fogalomnak kiteljesedjen a
