Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 15. hétfő (127. szám) - Megemlékezés elhunyt volt országgyűlési képviselőkről - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
29 Választhatnának mást, mehetnének ilyenolyanamolyan szakra, de nem azt választják, hanem azt látják, hogy igenis van perspektíva a tanításban, van perspektíva a pedagógusjövőképben, és másfélszer annyian mennek el 18 évesen pedagógusnak, mint mentek öt évvel ezelőtt. (14.50) Ha ön jónak tartja, tisztelt képviselő úr, a tíz évvel ezelőtti állapotokat, akkor szerintem nagyon téved. Mind anyagi értele mben, mind pedig tartalmi értelemben igencsak nagy probléma volt a köznevelés rendszerében. Szerintem ezt az LMP akkor maga is elismerte. Éppen ezért volt szükség egy komplex változtatásra. Azért nyúltunk hozzá alapvetően az egész köznevelési rendszerhez, hogy ne profitot generáljon, ne alulfinanszírozott legyen, hanem igyekezzünk a méltó működés feltételeit megteremteni mindenkinek, aki a köznevelésben dolgozik. S azt hiszem, az is nagyon fontos, hogy pár héttel ezelőtt összehívtuk a köznevelési kerekaszta lt minden érdemi résztvevővel, minden oldallal, aki a köznevelésben részt vesz, hiszen az nem egyszerűen egy minisztérium és egy, két vagy három szakszervezetnek az ügye, hogy mi lesz a köznevelés rendszerében. Ez ennél sokkal szélesebb körű! Ezért hívtuk be a szülők szervezeteit, ezért hívtuk be a diákok szervezeteit. S nagyon fontos visszajelzést is kapni, hogy akik kikerülnek, azok mennyire állják meg a helyüket azzal a tudással, amit megszereznek. Mert sokan azt mondják, nemcsak az rémisztő szám, ami 20 10ben igaz volt, hogy képzettség vagy szakképzettség nélkül 23 százalék hagyta el a köznevelés rendszerét, hanem az a gond, hogy ezek jó része alapvető készségekkel - írással, olvasással, számolással - nem volt tisztában, és ezt nem én mondom, hanem a mun káltatók képviselői mondták a köznevelési kerekasztalon, akik ott voltak. Mert ők tudnak visszajelzést adni, hogy milyen eredmény az, amit produkál a köznevelési rendszer. És ugyanígy fontos, ott vannak az akadémiák, a Tudományos Akadémia és a Művészeti Ak adémia Oktatási Bizottsága; ezért fontos, hogy behívtuk az OECD szakértőit, hogy hasonlítsák össze, más országokhoz képest mekkora Magyarországon a leterheltség, milyen mértékű a tanárok szabadsága, és hogy működik a köznevelésünk rendszere. Ez nyit lehető séget arra, hogy józanul, higgadtan tudjunk beszélni a köznevelés helyzetéről. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : A következő napirend előtti felszólalást Tukacs István MSZPs képviselő mondja el „Szavakkal nem lehet tüzet oltani” cí mmel. Képviselő úré a szó. TUKACS ISTVÁN ( MSZP ): Köszönöm, elnök úr. Ha hinni lehet a híreknek, akkor ÓnodiSzűcs államtitkár úr, aki az egészségügy ügyeivel van megbízva, a Fidesz lillafüredi frakcióülésén tájékoztatta a Fideszfrakciót a terveiről. Ez eg y kényelmes állapot. Államtitkár úrnak azért, mert a baráti tűzben nem kell kényelmetlen kérdésekre válaszolnia, a Fideszfrakciónak meg azért, mert megkapja az illúzióját, hogy legalábbis nincs akkora baj, mint amit a szakma beszél az egészségügyről. Ha a zonban államtitkár úr az egészségügy szereplőivel is beszélgetne, akkor megtapasztalná, hogy közöttük szokatlanul nagy az egyetértés most már a bajok orvoslását illetően. De erről majd egy kicsit később. Ugyanis államtitkár úr beszél hírekről, sőt néha mag a gyárt híreket. Azt halljuk, hogy az ÁNTSZ titkos jelentésében az szerepel, hogy a kórházak kétharmada nem felel meg az ellátási feltételeknek. Államtitkár úr erre azt mondta, hogy egyrészt régen rossz a feltételeknek, másrészt pedig azt kérdezte, hogy az orvosok miért asszisztálnak ehhez a helyzethez. Hát, gondolom, tisztelt államtitkár úr, azért, mert esküt tettek, és ezt a gyógyításra tették. Azt halljuk, hogy az Országos Mentőszolgálat vezetője arról értekezik, hogy nem lehet garantálni a 15 perces kiv onulási időt, sőt, nem is kell. Hát, ez nem lepne meg annyira, ha Rétvári államtitkár úrral novemberben éppen nem erről beszélgettünk volna, és nem arról akart volna meggyőzni engem, hogy a 15 perc számunkra bizony fontos.
