Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 15. hétfő (127. szám) - Megemlékezés elhunyt volt országgyűlési képviselőkről - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
30 Azt halljuk, hogy a fizetések szá mfejtése hatalmas problémát okoz a jelenlegi kormányzati szerveknek; nem tudnak jól fizetést számfejteni. Aki többet kap, az talán még egy kicsit örül is; de aki nem kap többet, hanem jóval kevesebbet, az vajon mit mond a családjának? Azt halljuk, hogy a h áziorvosi finanszírozás ügyében Rétvári államtitkár úr jócskán belefújt a nullás lisztbe, mert olyasmiről beszélt, amit a kormány meg nem akar. Azt gondolom, hogy ez is csak egy kommunikációs zavar volt, de mindenképpen jelzi, hogy milyen stádiumban van a beszéd szempontjából a kormányzat. Azt halljuk, hogy államtitkár úr kancellárt akar a kórházak élére. Akkor most ki szervezi a betegutakat és az ellátást? Az OEP? Az állami egészségügyi és ellátó szolgálat? Vagy a kancellár? Azt halljuk, hogy bérfejlesztés lesz, miközben államtitkár úr elfelejti elmondani, amikor a sajtónak nyilatkozik, hogy ez nem bérfejlesztés, hanem egy eddigi jogos igény kifizetésének a megkezdése, ami a túlmunkadíjakért jár. És persze azt is halljuk, hogy azok a szakorvosok, akik reménykedtek a kormány ígéretében - amelyet egyébként még decemberben is megismételt, hogy 270 ezres nettó minimálbért fognak kapni , azok rácsodálkoztak a fizetési papírjukra, önök pedig egy egyszerű mondattal intézik el ezt man apság: nem mondtunk mi ilyet. Államtitkár úr, mondtak! Mondtak! Vagy nem bontották ki az igazság minden részletét, vagy az a helyzet, amit egy orvos kolléga megfogalmazott a nyilvánosság előtt, hogy egész egyszerűen a pofánkba hazudtak. Azt halljuk, hogy k épzett szakápolókkal kell orvosokat helyettesíteni. A népnyelv ezt rögtön továbbfejlesztette, mert az aranykalászos gazdatanfolyam mintájára aranyszikés orvosképzéseket vizionál, vagy arról elmélkedik, hogy vakbélműtétekre lesze vajon OKJs képzés. Államt itkár Úr! Nem az a baj, hogy önök le akarnak venni terheket az orvosok válláról, hanem az a baj, hogy ezek az orvosok nincsenek itt. Elmentek. Itthon kellene őket tartani! Azt már nem is mondom, hogy a krónikus belosztályok, az úgynevezett elfekvők megszün tetése azzal a cinikus érveléssel kerül nyilvánosságra, hogy ezek nem gyógyítómunkát szolgálnak. Államtitkár úr, elgondolkodtak már azon, hogy ezek az emberek egyszerre öregek és betegek? És orvos kell nekik ahhoz, hogy megkönnyítsük azt a nagyon kevés hát ralévő időt, amit még megélhetnek? Az, hogy Egerben a Markhot Ferenc Kórházban hol meleg víz nincs, hol hideg víz, hol meg egyik sem, már egyfajta hab a tortán, jelzése az egészségügyi állapotoknak. Államtitkár Úr! A nagy egyetértés a szakmában a következő k körül bontakozott ki: fizetésemelés kell, pénz kell az egészségügyben, 400600 milliárd. Nem mi mondjuk, ha nekünk nem akarnak hinni, ha a miniszterelnök úr nekünk ezt nem akarja elhinni, higgye el a szakmának! Higgye el mindazoknak, akik az egészségügy szereplői! Nem megy tovább! Ha nem kapnak tisztességes fizetésemelést, nem érzik magukat megbecsültnek, és nem hívhatók harcba egy jó egészségügyi rendszerért ezek az emberek. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Ismét államtitkár úré a szó. Parancsoljon! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Kicsit fura a több bért, illetőleg a több pénzt felszólítást hallgatni a Magyar Sz ocialista Párt képviselői soraiból. Önök több pénzt a betegektől kértek volna, mert vizitdíjat követeltek, de az orvosoknak nem adtak volna több pénzt, hiszen elvettek egyhavi bért azoktól a közalkalmazottaktól is, akik az egészségügyben dolgoztak. Ön tehá t most nagyon hangosan követel több pénzt, csakhogy a kormányzásuk ideje alatt ennek pont az ellenkezőjét hajtották végre, ami pénzük pedig volt, azt inkább kórházi széfekre fordították.
