Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - MANNINGER JENŐ (Fidesz):
2427 Zoltán: Semmit sem sikerült a három év alatt!) Közbeszólások az MSZP soraiból: Nulla lesz! - Zaj. - Az elnök csenget.) Aztán a többin lehet vitatkozni, hogy ez most hog yan hasznosult és milyen volt az előkészítés, de ez egy tényadat. (Varju László: Rosszabb lesz most, mint akkor!) Az is kétségtelen, hogy az előkészítéshez kell idő (Zaj. - Az elnök csenget.) , erre volt bőven ideje az előző kormánynak is, az előző szociali sta kormánynak, és biztos, hogy erre most is szükség van, de én azt gondolom, és engedjék meg, hogy erről beszéljek csak néhány percet, hogy itt szemléleti kérdések voltak. Igenis azt tapasztaltam a 2010 előtti különböző operatív programokban, hogy termész etesen nagyon sok helyes törekvés mellett nagyon erőteljes dominanciája volt az uniós elvárásoknak való megfelelés, ami bizonyos minimális szinten, azt gondolom, helyes, ugyanakkor mintha tényleg arról volt szó, hogy az uniós elvárásnak feleljünk meg, és n em elsősorban az ország kifejezett érdekeit vették figyelembe. (18.20) Erre nagyon egyszerű példákat is tudok mondani, amivel 2010ig mi Zala megyében küzdöttünk, például hogy egy uniós fejlesztésnél ne csak a falun áthaladó utat újítsák föl, ami természet esen nagyon jó a tehergépjárműforgalom számára - itt elsősorban a nemzetközi tehergépjárműforgalom volt jelentős, például az M86osnál , de az ott lévő embereknek az lett volna az érdeke, hogy elkerülő utat építsenek elsősorban. Ezt sosem sikerült elérn i különböző uniós előírásokra hivatkozva. Érdekes módon Ausztriában egyébként meg hasonló forgalomnál megépítették az elkerülő utakat. Sajnos 2010 után ezt valóban nem sikerült korrigálni, mert már elő voltak készítve a projektek. Hát, így lett egy igazán jó projektből, ami persze összességében biztos pozitív, de a helyben lakók abszolút nem érezhették az előnyeit. Tehát ezért nagyon bonyolult a hatásmechanizmusa annak, hogy pontosan hány millió eurót vagy hány milliárd forintot hová költünk. Azt gondolom, hogy főleg az infrastruktúránál a hatásait rövid távon nagyon nehezen is lehet mérni. Mert mondhatnánk a vasútnál is, hogy a vasútnál 236 kilométer vasút újult meg európai színvonalon, de ha tudjuk azt, hogy 7600 kilométer a magyarországi vasútvonalak hoss za, amiből körülbelül a fele a fővonal, akkor láthatjuk, hogy ez egy viszonylag szerény hossz. Mégis nyilvánvaló, hogy az ország szempontjából fontos, hogy ezeket a fejlesztéseket erre fordítsuk, ezeknek majd hosszabb távon lesz meg az eredménye, és egyelő re nem feltétlenül a gazdasági növekedéshez, hanem az életminőség változásához járulnak hozzá, de kétségtelenül nagy az út, míg elérjük az európai színvonalat. Ugyanúgy, ahogy itt elhangzott LMPs képviselőtársam részéről is, Burgenlanddal példálózott. Biz tos sok igazság volt abban, amit mondott, és sok jó példa van, mi is néztük a burgenlandi uniós források felhasználását, de azért meg kell mondjam, hogy egy kiragadott dolog ez az összehasonlítás, mert nyilván tudni kellene, hogy mihez képest. Egyáltalában nem biztos, hogy Burgenland például föl tudott zárkózni Ausztria fejlettebb részéhez képest. Mint ahogy el kell ismerni, Magyarországon sem történt ez meg, de ezt nem lehet csak az uniós forrásoktól elvárni. Megfigyelhetők a tendenciák, mert annak idején részletesen elemezve a nyugatdunántúli régiót, kimutatható volt, hogy míg a területi forrásoknál bizonyos kiegyenlítő mechanizmus működött - itt is voltak persze régión belüli problémák, amit Brüsszel miatt nem sikerült megoldani , de addig kétségtelen, hogy országosan és a nyugatdunántúli régióban is az volt megfigyelhető, hogy főleg a gazdaságfejlesztéshez közvetlenül kapcsolódó források igenis a nagy iparvárosok környékén koncentrálódtak, tehát azt erősítették, ahol eddig is volt a pénz. Mert ezt unió s forrásokkal igyekezni kell, de nehéz ellensúlyozni. És mondhatnánk még nagyon sok olyan példát is, én egy dolgot szeretnék még kiemelni, amiről azt gondolom, hogy törekszünk arra, hogy jobb legyen az uniós források felhasználása, hiszen 2010 előtt példáu l a területi forrásoknál volt olyan a nyugatdunántúli régióban is, hogy szinte nem is tudtak eredményes pályázatot elérni. Egyszerűen olyanok voltak a kiírások, hogy egy cég nyert, az sem felelt meg, nem tudta megvalósítani, például a turisztikai attrakci ó programját a balatoni kiemelt üdülőkörzetben. Azóta ez sikerült több milliárd forint értékben, mert volt egyeztetés, fölmértük az igényeket, és pontosan a fölmért igények alapján megfelelően tudtak pályázni a vállalkozók és az
