Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2400 gazdaságra. A helyzetet súlyosbítja, amikor gyorsan akarják ki helyezni a forrásokat, mert akkor eleve a nagyobb abszorpciós képességű vállalkozások és térségek kerülnek előnybe. Harmadik oka a fejlesztési források hatástalanságának - és erről sem feledkezhetünk el - a korrupció. Az EUs forrásokat érintő korrupcióról órákat lehetne beszélni. Nagyon röviden összefoglalva: ahol ennyi pénz jelenik meg, magasra emelkedik a korrupciós kockázat. Ez már a ciklus elejétől nyilvánvaló volt. A ciklus végére azonban, úgy tűnik, hogy az egekbe kúszott. Elég csak Ács Rezső, a jele nlegi szekszárdi polgármester szavait idézni: a pályázati rendszer ma így működik Magyarországon: lejön, és azt mondja, hogy én kompletten megcsinálom neked, megnyerem neked, de én hozok mindent. És ha nem, akkor megyek egy várossal odébb. Mert van egy kvó tám, amit én eloszthatok, és ha nem, akkor megyek egy várossal odébb. Zárt ajtók mögött ez van. Lehet sorolni napestig a korrupciós eseteket, Farkas Flóriántól az Övegesprogramon át a LEDes utcavilágításokig, és hozzá lehet tenni Lánczi András hírhedt sz avait: amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. A ciklus közben csak annyi változott, hogy a korábban szétszórtabb korrupciót központosították. A korrupció következménye ugyanis nemcsak az, hogy valaki zsebre teszi és hazav iszi, hanem az is, hogy nem azok kapják a támogatásokat, akik azt hatékonyan fel tudnák használni. Így nem a hosszú távon életképes vállalkozások tízezrei fejlődnek ki, hanem néhány tucat életképtelen, tűzközeli cég hízik meg, akik valós piaci körülmények között nagyon gyorsan elvéreznek. Az LMP számára kiemelt fontosságú, hogy milyen környezeti hatásai voltak a fejlesztéseknek. Úgy látjuk, hogy a fejlesztéspolitika legnagyobb adóssága az előző ciklusban is a környezeti problémák elhanyagolása volt. A fejle sztéspolitika általában a már meglévő környezeti problémák megoldására szán forrásokat ahelyett, hogy biztosítaná, hogy az új fejlesztések ne járuljanak hozzá a környezeti terhek növeléséhez. Ezt elvileg biztosítanák a programozási időszakban kötelezően ké szítendő környezeti vizsgálatok vagy az egyes projektek esetében a környezeti szempontok megkövetelése, de ezen intézmények formális követelményként működnek csupán. S mint azt már korábban említettük, a környezetinek nevezett beruházások túlnyomó többsége valójában csak betonozás volt. Összefoglalóan a fejlesztési ciklusról a következőket mondhatjuk el. 1. A fejlesztések egy szűk társadalmi réteg hasznát szolgálják, nem terülnek szét a társadalomban. A fejlesztések nem ott hatnak, ahol szükség lenne rájuk, például a vidéki perifériákon. 2. A támogatások sok esetben terheket hagynak a jövőre. A fejlesztések eredményeit közpénzekből kell fenntartani, bizonyos infrastruktúrák - például a közúthálózat - növelik a környezeti terheket, a negatív externáliákat ped ig a társadalom egészének kell megfizetnie. A hátrányos helyzetű települések infrastrukturális fejlesztései növelik a helyi lakosságra jutó költségeket, és a fajlagos költségek pedig csak tovább nőnek, ha a települések lakóinak létszáma csökken. 3. A támog atások sok esetben nem növelik a gazdasági versenyképességet, éppen csökkentik, mivel a támogatások ingyenpénzként és nem kitermelendő költségként jelennek meg a megtérülési számításoknál. (16.20) 4. A fejlesztéspolitika folyamatosan feléli a környezeti ja vakat, mert a fejlesztések összege nemhogy csökkentené a környezeti terheket, hanem növeli. Az előző fejlesztési ciklusban nőtt a zöldterületek igénybevétele, amely csökkentette az ökoszisztémaszolgáltatásokat és a biológiai sokféleséget, továbbá a fejles ztések növelték a természeti erőforrások felhasználását is. A kifejezetten környezetvédelminek nevezhető projektek, mint például a szennyvíztisztítás, hulladékgazdálkodás s a többi pedig környezeti átterhelések árán valósultak meg. A káros
