Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2399 A másik kérdésem az, szintén kitért a miniszter úr arra, milyen fontos lenne, hogy az Ors zággyűlés időről időre kapjon tájékoztatást az európai uniós pénzek felhasználásáról, a tapasztalatokról, s a többi, s a többi. Másfél hónappal ezelőtt benyújtottam egy törvényjavaslatot, aminek pont ez lett volna a lényege, hogy évente egyszer az európai uniós pénzekért felelős miniszter adjon tájékoztatást az Országgyűlésnek, de a kormánytöbbség mindenféle indoklás nélkül ezt elutasította. Lehet, ha a miniszter úrral közösen adjuk be ezt a törvényjavaslatot, akkor sikeresen átment volna, de majd talán a j övőben. És akkor most rátérnék arra, hogy az LMP hogyan látja az európai uniós támogatások felhasználását a 20072013as időszakban. Tisztában vagyunk azzal, hogy a hatások megítélése nehéz, de a rendelkezésre álló információk alapján néhány súlyos megálla pítást meg tudunk fogalmazni az egyes fő célok tekintetében, olyanokat, amelyeket úgy gondolunk, hogy a jövő szempontjából meg kell fontolni. Kezdem azzal, hogy a fejlesztési források gazdasági növekedésre kifejtett hatása függ attól, hogy a hatások egysze riek vagy tartósak. A vizsgált programozási időszak túl súlyos volt az egyszeri hatások tekintetében és kritizálható a tartósságot illetően. Ugyan minden fejlesztés indokolható valamilyen módon, ám nagyon sok az olyan típusú fejlesztés, mint a járdák, csat ornák, épületfelújítások, sőt számos környezetvédelminek nevezett fejlesztés is csupán a létesítés idején járult hozzá a gazdaság növekedéséhez, ráadásul a fenntartáshoz szükséges költségeken keresztül negatívan hat vissza a társadalomra. Hasonlóan kétsége s a közvetlen gazdaságfejlesztésre szánt források hasznosulása. Annyi bizonyos, hogy fenntarthatósági szempontból a támogatások semmit nem lendítettek a gazdaságon, nem kezdtek el kialakulni olyan struktúrák, amelyek a mai súlyos problémák újratermelését m eggátolnák. Folytatom azzal, hogy az egész ciklusban a két legfőbb cél közül az egyik a foglalkoztatás növelése volt, de a rendelkezésre álló információk alapján a beruházási támogatások nemzetgazdasági foglalkoztatásnövelő hatása nem bizonyított. A valósz ínű hatása a támogatásoknak az volt, hogy a támogatott, sikeresebb vállalkozásoknál kialakuló kínálatnövekedés a versenytárs vállalatok háttérbe szorulását, foglalkoztatóképességük csökkenését okozták. Talán ennél is sú lyosabb, hogy a fejlesztési források nagy része nem is a magyar kis- és középvállalkozásoknál landolt. Egy friss kutatás szerint a magyar támogatások kétharmada külföldi multicégekhez került. Ez az egyik legmagasabb arány az egész Európai Unión belül. Ez szinte mindent elmond. Minden korábbi kormánynál nagyobb lelkesedéssel szolgálták ki a külföldi multinacionális cégek érdekeit. A fejlesztési források társadalmi megítélésének másik fő szempontja, hogy a fejlesztési források milyen mértékben terülnek szét a társadalomban, kiknek a javát szolgálják. Noha a fejlesztéspolitika célja a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdése, a társadalmi kohézió megteremtése az emberek, térségek, régiók vonatkozásában, a tapasztalatok szerint az adófizetők befizetéseiből származ ó közpénzek végső soron egy szűk, többnyire tehetős kört kedvezményeznek. Ennek egyik oka, hogy az elmaradott térségeknek megítélt támogatások túlságosan infrastruktúraközpontúak, az önkormányzatokat teszik a fejlesztések kulcsszereplőivé, nem pedig a fen ntartható gazdasági struktúrák kialakítását és az ahhoz elengedhetetlen vállalkozói szférát. A támogatások és fejlesztések nem jutnak el a társadalmi probléma által leginkább sújtott térségekbe. Egy másik oka a végső kedvezményezetti kör abszorpciós képess égeinek különbségei. Az abszorpciós képességek, a források felszívásának képessége nyilvánvalóan azoknál nagy, akik jelentős fejlesztési potenciállal rendelkeznek, azaz külön források nélkül is fejlesztenének. Mégis ők viszik el a források nagy részét. A l eszakadt területek fejlesztési potenciálja alacsony, így ide minden ellenkező szándék ellenére arányaiban kevés fejlesztési forrás érkezik, ami pedig megvalósul, nincs jelentős hatással a helyi
