Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - MIRKÓCZKI ÁDÁM jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
2385 Ajánlom önöknek az objektivitás kedvéért, bár az ellenzéket általában az objektivitás nem szokta zavarni, bármelyik párt legyen is ellenzéki pozícióban, hogy a 2015ös, ’14es, ’13as európai bizottsági jelentések semmiféle, az átlagosnál nagyo bb transzparencia, átláthatósági vagy korrupciós kockázatot Magyarország esetében nem állapítanak meg. Magyarország nincs a veszélyeztetett országok között, ami a korrupciót illeti. Természetesen az Európai Bizottság mindenhol folyamatosan követi és monit orozza, hogy mennyi a korrupció, mi a hibaarány, de ha azt nézzük, hogy Magyarországon az általunk lebonyolított projektekben, az egész projektcsomagban, 70 ezer projektben a hibák aránya, amit az Európai Unió gondol és tud, 12 százalék között van, tehát 2 százalék alatt van a hibaarány, az az európai sztenderdeknek teljes egészében megfelelő. Amiről mi most vitatkozunk 9223 milliárd forint kifizetése után, amiről nekünk az Európai Unióval vitánk van, és ami az ellenzéki képviselőtársaim számára színvonala s vagy színvonaltalan muníciót szolgál rendszeresen, lásd szekszárdi önkormányzati képviselőtársunk ilyen irányú aktivitása, ezeknek az ügyeknek az összértéke a 9223 milliárdnyi kifizetett magyar forinthoz képest 150 milliárd forint. 150 milliárd forintnyi elszámolási vita van az Európai Bizottsággal a kasszazárásnál. Ez még egy évig el fog tartani, hiszen meggyőződésem az, hogy Magyarországnak minden forint elszámoltathatóságáért és elszámolásáért küzdeni kell. De az egész kasszához képest ez a hibaarány v agy ez a hibanagyság meggyőződésem szerint nem hiba. Jelentős korrekciókat hajtottunk végre, pontosan az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a közpénzek célszerű elköltése érdekében. Persze, ez mindjárt felveti a kérdést: ha egy vállalkozó számára előírja azt a támogatást biztosító magyar rendszer, hogy ha 25 millió forintnál több támogatást kap, akkor kvázi egy közbeszerzési eljárást kell vállalkozóként lefolytatnia, nem önkormányzatként és nem államként, márpedig most ezt írtuk elő, minden ipari és keres kedelmi kamara azon dolgozik, hogy ezt a szabályt kiiktassa, mondván, hogy az bürokratikus. Igen, bürokratikus, hiszen hogyha egy autófényező nyer géppályázaton 50 millió forint támogatást, és ahhoz 50 milliót hozzátéve egy gépet vásárol, a gép megszerzésé re pályázatot, tendert kell kiírnia. Ez természetesen bürokráciát jelent. Ha nem akarunk bürokráciát, az kérdés, hogy milyen összefüggésben lehet az elszámoltathatósággal vagy az átláthatósággal, hiszen meggyőződésem szerint a vállalkozók számára kifejezet ten fontosak ezek a támogatások, az önök számára pedig, akik a választópolgárokat képviselik, nyilvánvalóan az elszámoltathatóság és az átláthatóság nagyon fontos. (15.10) Az egy nagy elvi kérdés, vane bürokráciacsökkentés úgy, hogy közben a transzparenci a és az átláthatóság szabályait is tartani kell. Mondok egy másik példát, és most nem közkedvezményezetti szektorról beszélünk, mert nem az lesz a döntő, hanem a vállalati szektor lesz a döntő. Ma Magyarországon, ha egy vállalkozó az NGMhez pályázik a GI NOP, a gazdasági és innovációs operatív program keretében, nyer 50 vagy 100 millió forint vissza nem térítendő támogatást, kap 50 vagy 100 millió forintot ehhez visszatérítendő támogatásként, a támogatási összeg 50 százalékát lehívhatja előlegként úgy, hog y a saját erejét csak a program végén kell hozzátenni. Ez a legnagyobb bürokratikusakadálycsökkentés, ugyanakkor gondoljuk végig: lényegében megkapja a program 100 százalékát, hiszen kombinált támogatási rendszereket preferálunk, megkapja a visszatérítend ő támogatást, és megkapja, megkaphatja a vissza nem térítendő támogatást is, majd ennek a támogatásnak megkapja 50 százalékban az előlegét, és csak a végén kell hozzátennie a saját erőt. Önök szerint mi fog történni ebben az esetben egy olyan kis- és közép vállalati szektorban, amely minden vizsgálatunk szerint nem hitel, hanem tőkehiányban szenved? Hány olyan vállalkozás lehetett a 44 ezer nyertes vállalkozásból 2007 és 2013 között, amelynek a pályázat megírásakor nem állt rendelkezésére az önerő? Tudott b ankszámlakivonatot meg bankgaranciát bemutatni, de az önerő
